Luxusfesztiválnak indult, de a FYRE története végül generációs bukástörténetté vált. A Netflix dokumentumfilmje lebilincselően mutatja meg, mi történik, ha a marketing erősebb lesz a valóságnál.
Nehéz eldönteni, hogy a FYRE fesztivál története inkább groteszk szatíra, keserű tanmese vagy épp tökéletes példája annak, hogyan válik a „fake it till you make it” filozófia globális katasztrófává. A Netflix „Fyre: The Greatest Party That Never Happened” című dokumentumfilmje nemcsak lebilincselően mutatja be a világ talán legnagyobb influencer-bukását, hanem azt is, milyen könnyen válik valósággá egy luxusillúzió, ha elég szép az Instagram-filter.
A semmiből a szakadékba
A dokumentumfilm szinte percről percre követi, hogyan lett a Bahamákra álmodott exkluzív zenei fesztiválból közröhej tárgya – majd jogi rémálom. A szervező, Billy McFarland, egy mindent megígérő, de semmivel sem rendelkező „startupper”, és Ja Rule rapper nevével fémjelzett projekt milliókat szedett be úgy, hogy valójában egyetlen dolog sem állt készen: sem a helyszín, sem a szállások, sem a programok. Ami viszont megvolt, az egy rakás celebes kampányvideó, bikinis modellek, luxusjachtok és egy bődületes marketinggépezet. A szándék: eladni az életérzést. A valóság: penészes matracok, narancssárga mentősátrak és hideg sajtos szendvicsek.
A Netflix dokumentumfilmje nem csak azt mutatja meg, mi történt – hanem azt is, hogy hogyan történhetett meg.
Bepillantás a kulisszák mögé – és a pokolba
A film ereje abban rejlik, hogy nem elégedett meg a külső szemlélő szerepével. A néző archív videókon, backstage-felvételeken, valamint volt szervezők, alkalmazottak és résztvevők vallomásain keresztül ismerkedhet meg az események valódi súlyával. A lendületes vágás, a zenehasználat és a néhol abszurdba hajló jelenetek úgy hatnak, mintha egy nagyon rosszul sikerült fekete komédia peregne le a szemünk előtt – csakhogy ez tényleg megtörtént.
Kiemelkedő a film azon képessége, hogy nemcsak McFarland figuráját boncolgatja, hanem rendszerkritikává is válik. Nem lehet nem észrevenni, hogy a FYRE nemcsak egyetlen ember hibája volt, hanem egy egész generációs mentalitás torz tükörképe: a látszat, a státusz, a „most azonnal” kora, ahol az igazság másodlagos, ha elég jó a marketing.
Influencerek, akik némán néznek félre
A sztárok és influencerek felelőssége a film egyik legérzékenyebb pontja. Kendall Jenner több százezer dollárt kapott egyetlen Instagram-posztért, amiben még csak fel sem tüntette, hogy reklámról van szó. A film ugyan nem ítélkezik nyíltan, de a néma jelenlétük, és az, hogy senki nem vállalt felelősséget, meglehetősen beszédes.
Az is világossá válik, hogy a FYRE körüli hype egy egész társadalmi kaszt tükörképe volt: azoké, akik megengedhetik maguknak, hogy egy VIP-élményért több ezer dollárt fizessenek, és azoké, akik elhitték, hogy ha elég hangosan kiabálják, hogy luxus, akkor az az is lesz.
Összegzés: egy generációs görbe tükör
A Fyre nem csak egy átverés története. Ez egy tanmese az illúziókba vetett hit erejéről és veszélyeiről. Arról, hogyan tud az online világ teljesen függetlenedni a valóságtól – egészen addig, amíg az össze nem omlik a valóság súlya alatt.
A Netflix dokumentumfilmje megrendítő, izgalmas és végtelenül tanulságos. Egyszerre nevettet meg és borzaszt el – és közben végig ott lebeg a kérdés: vajon tanultunk-e bármit belőle? Mert ha nem, akkor a következő FYRE már lehet, hogy épp most szerveződik – valahol egy újabb Instagram-sztori mögött.
Forrás: Netflix / Képek: Netflix