A Mufasa: Az oroszlánkirály felkerült a Disney +-ra, mi pedig megnéztük, hogy nektek már ne kelljen.
Én vagyok az az őrült, aki képes volt először megnézni a Mufasa: Az oroszlánkirály teljes filmet, mielőtt megnéztem volna az előzetest. Sok minden kiderült volna belőle, például az, hogy Zordon hogyan került a képbe, és nem kellett volna a film végéig várnom csak emiatt. Több ponton eszembe jutott ugyanis, hogy félbehagyjam, pedig nem szokásom abbahagyni sem filmet, sem könyvet, legyenek bármilyen számomra nem tetszők is.
A Mufasa történetét bemutató film egyébként animáció tekintetében lenyűgöző. Látni az oroszlánok szőrszálait, a fűszálakat, tényleg csak Sir David Attenborough narrációja hiányzik, annyira szép a kép. Mégis úgy érzem, hogy nem feltétlenül volt szükség arra, hogy ezt elkészítsék, és nem azért, mert telhetetlen volnék!
Ezért volt csalódás a Mufasa: Az oroszlánkirály
Bár látszik, hogy sok munka volt benne, meglepett, hogy a filmet moziba szánták, hiszen a Susi és Tekergő például nem került mozikba, bár tény, hogy több élőszereplős film, mint az Aladdin, A kis hableány, vagy legutóbb a Hófehérke és a hét törpe is mind moziba készültek. Egy előzményfilmnél ez meglepő, bár látszik, hogy a munkát nem spórolták ki belőle. Íme a szinkronos előzetes, amit jó érzékkel a film után néztem meg, így kicsit szíven is ütött, hogy még az egyik legnagyobb szinkronkedvencem, Forgács Gábor is szerepel benne, aki azóta már nincs köztünk:
Az animáció lenyűgöző, ebbe kár belekötni, ám olyan helyzetbe hozta magát ez a Mufasa-történet, mint az Oroszlánkirály előzményfilm annak idején. Nem érti az ember, hogy mi szükség volt arra, hogy elkészítsék. A valósághű oroszlánoknak ugyanis az a hátránya, hogy az ember agya nem tudja összeegyeztetni a valósággal a beszélő, pláne éneklő oroszlánokat! Az oroszlánok nem beszélnek, ezért nem tudunk velük mit kezdeni.
Mennyivel másabb volt annak idején a 101 kiskutya élőszereplős változata 1996-ban, amikor a kutyák beszéd nélkül kommunikáltak egymással és velünk is, mi pedig pontosan értettük, mit szeretnének kifejezni. Természetesen egy Oroszlánkirály esetén erre nincs mód, mert túl sok a mondanivaló. Mi a megoldás tehát? Nem elkészíteni a filmet! A Mufasa előzménytörténete nélkül is simán ellettünk volna, mert ettől még nem fogjuk jobban megérteni Zordont vagy jobban szeretni Mufasát. Nem változtat azon, ami eddig kialakult bennünk. De kikben is? Azokban, akik a 90-es években az eredeti rajzfilmet látták. Merthogy ezek a mozik főleg nekünk készülnek, és azért, hogy elvigyük erre a gyerekeinket. Csakhogy mi rajzfilmként ismertük meg ezeket a figurákat, és ha már nekünk készül, mi a rajzfilmet vágyjuk viszontlátni. Mert így ismertük meg ezeket a karaktereket, és így szerettük meg őket!
Láthatóan a készítők sem tudtak teljes mértékben elvonatkoztatni az eredeti filmtől, merthogy számos jól ismert dallam vagy épp kép köszön vissza. Bár vannak új dalok, meglehetősen tucatszerűek, és a képi világ sok esetben emlékeztet az eredeti, rajzfilmes Oroszlánkirályra.
Kérdés azonban, hogy ha ennyit nyúlunk magunktól, ha ennyi visszakacsintást csinálunk, csak hogy emlékeztessük a nézőt: ,,igen, ez az, amit szerettél volna”, elgondolkodtató, hogy szükség van-e ilyen előzményfilmekre.
Ártani persze nem árt senkinek, de mi nézők sem azt kapjuk ettől az egésztől, amit vártunk, és a Disney sem, merthogy nem az lesz a fogadtatás, ahogyan ők szánták. Akkor meg megette a fene az egészet!
Nyitókép forrása: Imdb