A true crime műfaj fénykorát éljük: sorozatok, dokumentumfilmek, podcastok tucatjai születnek a világ leghírhedtebb bűnözőiről. Mégis van egy név, Ed Gein, amely kiemelkedik mind közül, és amely a horror zsáner egészét formálta.
Ed Gein neve hallatán sokan már nem is az emberre, hanem az általa inspirált filmes szörnyetegekre gondolnak. De ki is volt ő valójában, és miért vált belőle a modern horror egyik ősforrása?
Egy nyomasztó gyerekkor árnyékában
Ed Gein történetét nem lehet a gyermekkora nélkül megérteni. 1906-ban született Wisconsinban, egy elzárt farmon, fanatikusan vallásos édesanya és gyenge, alkoholista apa gyermekeként. Anyja, Augusta, mélységesen megvetette a nőket, bűnösnek és tisztátalannak tartotta őket – kivéve saját magát. Edet szigorúan nevelte, elszigetelte a kortársaitól, és folyamatosan bűntudattal terhelte.
Ez a légkör lassan, de biztosan eltorzította Ed személyiségét. Gyermekkora óta magányos volt, képtelen volt normális kapcsolatokat kialakítani, és minden érzelmi kötődése kizárólag az anyjához kapcsolódott. Amikor Augusta meghalt, Ed világa teljesen széthullott.
Szerintem ez az a pont, ahol a történet már nem pusztán bűnügyi esetként, hanem pszichológiai tragédiaként is értelmezhető. Egy ember, aki soha nem kapott valódi szeretetet vagy biztonságot, végül saját démonai és fantáziái rabja lett.
A rémtettek és a valóság
Az 1950-es években Ed Gein háza a kívülállók számára csak egy elhanyagolt farmnak tűnt. Ám amikor a rendőrség 1957-ben átkutatta, döbbenetes dolgokra bukkant. Emberi bőrökből készült tárgyak, maszkok, öltözékek, sőt bútorok hevertek mindenhol.
Fontos ugyanakkor tisztázni: bár Geint gyakran sorozatgyilkosként emlegetik, bizonyítottan csak két nőt ölt meg. A többi emberi maradványt sírok kifosztásából szerezte. Ez azonban nem csökkenti a borzalmat – sőt, talán még nyugtalanítóbb, hogy valaki képes volt újra és újra visszatérni a halálhoz, és a bőrt, a csontokat hétköznapi tárgyak alapanyagaként használni.
A popkultúra szörnyszülöttje
Ed Gein neve azért él ma is, mert tettei túlnőttek a valóságon. Ő ihlette Norman Bates alakját a Psychóban, Bőrpofát a Texasi láncfűrészes mészárlásban, és Hannibal Lecter figurájában is felfedezhetők a nyomai. A modern horror legnagyobb rémálmai valójában az ő torz valóságából születtek.
Ez egyszerre hátborzongató és elgondolkodtató: mennyire vékony a határ a dokumentált valóság és a fikció között. Amikor Ed Gein története a filmvásznon új életre kelt, a társadalom is könnyebben “fogyasztható” formában találkozott a borzalommal.
Mit mond rólunk Ed Gein története?
Számomra az egyik legérdekesebb kérdés, hogy miért épp Ed Gein lett az, aki ekkora nyomot hagyott a kollektív képzeletben. Nem volt a legtöbb áldozattal rendelkező bűnöző, nem volt karizmatikus manipulátor, mint Ted Bundy, és nem is egy rejtélyes fantom, mint a Zodiákus. Mégis: az ő története sokkal mélyebben megragadt.
Talán azért, mert Gein tettei annyira “testközeliek”. A gondolat, hogy a hétköznapi tárgyak – egy szék, egy lámpaernyő vagy akár egy ruha – emberi maradványokból készüljenek, egyszerre sokkoló és szimbolikus. Mintha az emberiség egyik legnagyobb félelmét testesítené meg: hogy a halál nem végállomás, hanem groteszk újrahasznosítás.
A sötétség öröksége
Ed Gein története máig kísért. Nem csak a horrorfilmekben, hanem abban is, ahogyan a társadalom a bűn, az őrület és a trauma határait értelmezi. Az ő esete azt is megmutatja, hogy a bűnügyek nem a semmiből születnek: a torz családi háttér, az elfojtott vágyak és a kirekesztettség együtt olyan robbanóelegyet hozhatnak létre, amelyből végül rémtörténet lesz.