Nem minden kiváló thriller válik azonnal klasszikussá. Még akkor sem, ha a történet, a feszültség és a színészi játék szinte tökéletes.
A thrillerekhez gyakran ugyanazért térünk vissza: azért az érzésért, amikor a történet fokozatosan felpörgeti a pulzusunkat, és szinte észrevétlenül a szék szélére húz bennünket. Ezek a filmek nemcsak izgalmasak, hanem olyan feszültséget teremtenek, amely végig a történet fogságában tartja a nézőt. Amikor egy thriller igazán jól működik, nemcsak megnézzük, hanem beszélünk róla, elemezzük, és sokszor viszonyítási ponttá válik a műfaj többi darabja számára is.
A filmtörténet legnagyobb thrillerei mesterművek: minden elemük, a történet, a színészi játék, a rendezés és a hangulat – tökéletesen működik. De legalább ennyire érdekesek azok az alkotások is, amelyek szinte elérik ezt a szintet. Azok a filmek, amelyek kiválóak, emlékezetesek, sőt sokszor az adott év legjobbjai között emlegetik őket, mégis hiányzik belőlük valami apró plusz, ami a műfaj abszolút csúcsára emelné őket. Az alábbi thrillerek pontosan ilyenek: rendkívül erős filmek, amelyek egy hajszálra vannak a mestermű státusztól. Kilenc pont a tízből – és éppen ezért különösen izgalmasak.
Eretnek
Az elmúlt évek egyik leginkább alulértékelt thrillere Scott Beck és Bryan Woods filmje, az Eretnek. A pszichológiai horror és thriller határán mozgó történet a hit, a vallás és a manipuláció kérdéseit állítja a középpontba. A film két fiatal utolsó napi szent misszionáriust követ: Barnes nővért és Paxton nővért (Sophie Thatcher és Chloe East), akik egy különös, elsőre udvariasnak tűnő férfi, Mr. Reed (Hugh Grant) házába látogatnak. Az egyszerűnek tűnő találkozás azonban hamar nyugtalanító irányt vesz, és a két nő ráébred, hogy csapdába kerültek. Az Eretnek egyik legnagyobb erőssége a dialógusokra épülő feszültség. A film nem olcsó ijesztgetésekkel operál, hanem intelligens, filozófiai párbeszédekkel és lassan felépített pszichológiai nyomással. A vallásról és hitről szóló viták egyre fenyegetőbbé válnak, miközben a néző folyamatosan érzi, hogy a helyzet bármelyik pillanatban elszabadulhat.
Ne mozdulj
A Ne mozdulj azok közé a thrillerek közé tartozik, amelyek valószínűleg sokkal nagyobb figyelmet érdemeltek volna. Annak ellenére, hogy a film mögött producerként Sam Raimi állt, és a főszerepben Finn Wittrock látható, a történet nem kapta meg azt a széles körű figyelmet, amit a feszültsége alapján megérdemelt volna. A cselekmény középpontjában Iris (Kelsey Asbille) áll, egy gyászoló anya, aki egy elszigetelt erdőben találkozik egy sorozatgyilkossal, Richarddal (Wittrock). A férfi egy bénító hatású szert fecskendez belé, amely fokozatosan átveszi az irányítást a teste felett. Innentől a film egy kegyetlen időversennyé válik: Irisnek még azelőtt kell elmenekülnie, hogy a szer teljesen lebénítaná. A történet nagy része nappali fényben játszódik, ami különösen nyugtalanító hangulatot ad a macska-egér játéknak, és folyamatosan magasan tartja a feszültséget.
Nincs baj, drágám
Olivia Wilde Nincs baj, drágám című filmje a premier idején rengeteg figyelmet kapott, bár ennek jelentős része a forgatás körüli pletykáknak és a médiában zajló botrányoknak szólt. Ha azonban a háttérzajt félretesszük, egy ambiciózus és gondolatébresztő pszichológiai thrillert kapunk. A történet az 1950-es évek hangulatát idéző sivatagi városban, Victoryben játszódik. Alice (Florence Pugh) és férje, Jack (Harry Styles) látszólag tökéletes életet élnek: a férfiak egy titokzatos projekten dolgoznak, míg a feleségek gondtalan mindennapokat töltenek luxusban. Alice azonban egyre több furcsaságot vesz észre a környezetében. Ahogy a tökéletes világ repedezni kezd, lassan kiderül, hogy a látszólag idilli élet valójában egy sötét és manipulatív rendszer része.
A befejezésen gondolkozom
Charlie Kaufman filmje, A befejezésen gondolkozom különleges helyet foglal el a modern thrillerek között. A történet alapja egyszerűnek tűnik: egy fiatal nő autóval utazik a barátjával egy távoli farmra, hogy találkozzon a férfi szüleivel. A látszólag hétköznapi látogatás azonban hamar nyugtalanítóvá válik. A beszélgetések furcsa irányt vesznek, az idő és az emlékek összekeverednek, a történet pedig fokozatosan egy szürreális, álomszerű utazássá alakul. Jessie Buckley és Jesse Plemons játéka erőteljes, a film pedig nemcsak thrillerként működik, hanem az emberi elme, az identitás és a magány különös, filozófiai vizsgálataként is.
Snowpiercer – Túlélők viadala
Bong Joon Ho Snowpiercer – Túlélők viadala című filmje merész és látványos thriller, amely egy posztapokaliptikus világban játszódik. A történet szerint egy sikertelen klímakísérlet után a Föld teljesen befagy, és az emberiség utolsó túlélői egy folyamatosan mozgó vonaton élnek. A vonat kocsijai szigorú társadalmi hierarchiát tükröznek: hátul a szegények nyomorognak, míg elöl a gazdagok luxusban élnek. A történet középpontjában Curtis (Chris Evans) áll, aki a hátsó kocsik lakóival együtt lázadást indít, hogy átvegye az irányítást a vonat felett. A Snowpiercer egyszerre akciódús thriller és társadalmi allegória a hatalomról, az egyenlőtlenségről és az emberi természetről. Bár sokak szerint már most klasszikusnak számít, mégis akadnak, akik úgy érzik, egy apró lépés választja el a teljes mestermű státusztól.