Megéri naplót írni – ráadásul nemcsak a lelkemről tanultam, hanem a testemről is! 21 napos naplókihívás, ahogy én éltem meg!
,,Kedves Naplóm!” – általában így kezdődnek a naplóbejegyzések, amelyeket visszaolvasva számos dolog kiderül: milyenek voltunk, mit éreztünk, milyen apróságok miatt voltunk képesek sírni, és követhetjük a testi és lelki fejlődésünket is.
21 napos naplókihívás: így csináltam
Nem állítom, hogy nem volt időnként teher a napló vezetése, de tudtam, hogy csak három hét, és volt is vele célom: fel akartam jegyezni mindent, amit magamon érzékelek mind lelkileg, mind testileg. A legfőbb célom az volt, hogy jobban megismerjem magam tetőtől talpig, és legfőképpen középen, merthogy az intimrégióm egészsége olyan, mint az időjárás: hol ilyen, hol olyan, sőt, olykor szabályosan szeszélyes. E tekintetben azért is lehet hasznos a naplóvezetés, mert a hüvelygomba olyan számomra, mint egy szórakozott vendég, aki először a telefonjáért jött vissza, aztán a sáljáért, majd a süteményért, amit csomagoltam neki, és amikor azt hittem, hogy már nem jön vissza, kölcsönkér egy esernyőt, mert esik. Na, pont ilyen a hüvelygomba is: mindig visszajön, és érteni akartam, hogy miért.
Mit írtam bele?
Az orvosom javaslatára kezdtem el írni a naplót, és bár a lényegre törekedtem, idővel hosszú oldalak lettek a rövid, néhány szavas beszámolókból, és nagyon élveztem! Ha azonban az alapoknál maradnánk, ezeket érdemes megemlíteni:
- Mit ettem és ittam – külön figyelve a cukorra, tejtermékre, alkoholra.
- Milyen volt a stressz-szintem (1-től 10-ig).
- Mozogtam-e aznap?
- Milyen fehérneműt viseltem (anyag, fazon)?
- Tusolás: mikor, mivel, hogyan?
- Használtam-e gyógyszert, étrend-kiegészítőt?
- És végül: voltak-e intimtünetek?
Fontos volt, hogy őszinte legyek a naplóhoz, mert ez nem vizsga volt, hanem tényfeltárás. Bizony, ha úgy alakult, hogy egy buli után csak az ágyamba zuhantam, és nem fürödtem, azt is beleírtam, mert így tudtam csak válaszokat találni a kérdéseimre. Beszámoltam a napközbeni tevékenységeimről és a megélt érzéseimről.
Az eredmény
Megfigyeltem, hogy a menstruáció előtti napokban sokkal érzékenyebb vagyok, mint egyébként gondoltam, és az is feltűnt, hogy amikor néhanap túlzásba viszem az intimmosakodó gélt, az nem válik előnyömre. Érdemes volt megtapasztalni, hogy egy-két stresszes nap után sokkal intenzívebbek a panaszaim. Bár az étkezéseim ideje és a panaszaim között nem találtam összefüggést, azt biztosra veszem, hogy a cukros ételek és az alkohol nem váltak előnyömre.
Amit megtanultam
Az eredményeket látva pontosan tudtam, hogy önmagában nem megyek velük sokra, mert nem minden összefüggésre jöttem rá, de jó alap volt a nőgyógyászomnak ahhoz, hogy megismerje az életmódomat, és tanácsokkal lásson el, min kell változtatnom vagy hogyan kerülhetem el a jövőben az ősi ellenségemet, a hüvelygombát. Megértettem, hogy a szex is felboríthatja a hüvelyi pH-t, az irrigálás pedig kifejezetten előnytelen. Láthatóan a nőgyógyász sem bánta, hogy nem csupán azt kérdeztem tőle, hogy mitől jöhetett megint elő a baj, hanem azt is, hogy érdemes lehet-e ezt vagy azt a tusfürdőt lecserélnem, illetve azt, hogy milyen hüvelyflóra-regenerálót ajánl. Az orvosok általában nem szeretik, ha kész diagnózissal megyünk, de értékelik, ha testünk teljes ismeretében kérdezünk. Így inkább lehetünk partnerek a probléma megoldásában.
Ha te is hasonló cipőben jársz, próbáld ki a naplós kihívást, mert nagyon sokat megtudhatsz magadról, nemcsak a testedről, hanem a lelkedről is. Még az is lehet, hogy a végén úgy jársz, mint én: nem állsz meg három hétnél.