Így tett meddővé a bakteriális vaginózis

Sosem gondoltam, hogy valaha a meddőségemről kell írnom. Szóba sem került ilyesmi és minden rendesen működött nálam – hittem ezt én, amíg ki nem derült a bakteriális vaginózis. Mindent letarolt: a hüvelyflórámat, engem, és legfőképpen az álmaimat.

A meddőség és a bakteriális vaginózis

Nem voltak durva tüneteim, ezért nem is foglalkoztam velük. Kevéske hüvelyi folyás, pisiléskor égő érzés, de kivel nem fordul elő ilyen? Nagyon elfoglalt voltam. Gondoltam, adok neki egy hetet, hátha elmúlik magától. Egy hét után ráengedtem egy újabb hetet, mert nem tudtam időt szakítani arra, hogy elmenjek az orvosomhoz. Mivel viszketett is egy kicsit, hüvelygomba elleni krémet kezdtem el használni, bízva abban, hogy megteszi a hatását. Eközben persze gyakran szexeltünk a férjemmel, hiszen babát szerettünk volna, ám nem jött össze, és szex után is furcsa, égő érzést éreztem. Az első ilyen alkalommal azt hittem, hogy azért, mert megtörtént a csoda, és a szervezet már érzi, hogy ez volt az a pillanat. A következő hetekben gyakrabban rám tört a pisilés, és a menzeszem sem jött meg, ahogy szokott. Biztos voltam abban, hogy végre sikerült, így a férjemmel lelkesen mentünk el a nőgyógyászhoz.

Elképzeltem a pillanatot, amint egymás kezét fogva megpillantjuk az ultrahangon a mi kis drágaságunkat, de az orvos egyáltalán nem azt találta, amit mi kerestünk.

Így dőltek össze az álmaim

Annyira beleéltem magam, hogy egy kis élet van bennem! Nem is tudom, hogyan lehettem ilyen bolond, de akkor annyira egybevágott minden! Az orvos viszont sokkoló dolgot mondott: bakteriális hüvelyfertőzés, de már nemcsak ez volt a gond, hanem a fertőzés okozta kismedencei gyulladás is. Ó, ha tudtam volna, hogy egy kis hüvelyi folyásnak ilyen komoly következményei lehetnek! Mint a dokitól megtudtam, több más szövődmény is lehetett volna: Chlamydia, herpesz, HPV és kankó is. Őszintén: nem tudom, melyikkel jártam volna jobban, merthogy a kismedencei gyulladás következtében annak az esélye is megszűnt, hogy természetes módon eshessek teherbe. Mint megtudtam, a kismedencém tele volt apró gyulladásokkal, és némelyik már hegesedett is. Ezek a hegek megakadályozzák a beágyazódást, és az orvos semmi jóval nem kecsegtetett. Kerek perec kimondta, hogy nem nagyon számítana a helyünkben kisbabára, legalábbis nem természetes módon.

Bár gyógyszerekkel és a gyógyulás ígéretével távoztam, összeomlottam. Nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet. Én, aki annyira akarok gyereket, nem lehetek anya, és mindez az én hibámból. A férjem nagyon rendes volt, azt mondta, ne hibáztassam magam, de bármit mondhatott, tudtam jól, hogy én tehetek a kialakult helyzetről. Minden fontosabb volt, mint hogy megnézessem, hogy mi a folyás oka, és bebeszéltem magamnak, hogy majd én megoldom a gomba elleni krémmel. Mintha nem tudnám, hogy a hüvelygomba tök másmilyen! (Már ebben is volt tapasztalatom).

A happy end

Miután a kismedencei gyulladást kikezeltük, még ott csengtek a füleimben az orvos szavai, hogy csupán természetes módon nagyon csekély az esélye, hogy gyermekünk legyen, ezért belevágtunk a lombikprogramba. Ha mással nem is, ezzel szerencsém volt, mert már elsőre sikerült, és most itt szuszog mellettem a kislányom. Éppen ma három hónapos. Ha ránézek, összeszorul a szívem, hogy ilyen felelőtlen voltam és kockára tettem az ő létezését azért, mert minden fontosabb volt, mint elmenni az orvoshoz. Úgy érzem, kellően megfizettem a felelőtlenségemért, mert bár a kislányom miatt megérte, a lombik nem fáklyás menet, és szívesen megúsztam volna.

Ha a kislányom megnő, teszek arról, hogy a legkisebb rendellenességet észlelve is menjen orvoshoz, mert az egészségünk sokkal többet ér, mint hogy játsszunk vele, különösen akkor, ha egy másik kis életet is befolyásolunk általa!

Nyitókép forrása: Getty Images