A Faltól falig című koreai thriller hátborzongató pontossággal mutatja be, milyen az, amikor a saját otthonod válik a legfélelmetesebb hellyé.
A Netflix új koreai thrillere, a Faltól falig, elsőre csak egy szokványos lakás‑horror történetnek tűnik, de valójában sokkal mélyebb rétegeket érint. Nézve, ahogy a főhős, Woo‑seong (Kang Ha‑neul) minden megtakarítását egy szöuli lakásba fekteti, majd lassan elveszíti a nyugalmát a zajos falak és az ellenséges szomszédok között, egyszerre éreztem szorongást és ismerősséget. A film pontosan rávilágít arra, milyen törékeny a városi biztonságérzet, amikor a saját otthonod válik a legnyomasztóbb hellyé.
A Faltól falig legjobb pillanatai azok, amikor nem a thriller-klisék, hanem a hétköznapi szorongások dominálnak: a falak mögül átszűrődő zaj, a kényszerű bezártság és az érzés, hogy senki nem áll melletted. Ezek a csendes, ismerős félelmek sokkal jobban hatottak rám, mint a film végén felbukkanó csavarok.
Ugyanakkor a történet túlterheltnek érződik: a rendező mintha nem bízott volna abban, hogy a mindennapi horror önmagában is elég, ezért beemelt egy bonyolult pénzügyi szálat és misztikus elemeket. Nekem ezek inkább elvették a fókuszt, és elhomályosították azt az üzenetet, ami igazán ütött volna.
Számomra a Faltól falig nem tökéletes film, de elgondolkodtató: rámutat, hogy az otthonunk csak addig biztonság, amíg mi magunk is biztonságban érezzük magunkat benne. És ha ez a béke egyszer meginog, a saját lakásunk is könnyen a legijesztőbb hellyé válhat.
