A Scenic Depictions of Slavic Life című Facebook oldal szúrt ki egy neten keringő fotót Szakály település buszmegállójáról. Szakály község Tolna Vármegyében található, és viszonylag kevés nevezetességgel bír, vagyis, bírt eddig, mostanára viszont biztos hírnevet szerzett magának a bútorokkal, könyvekkel, textíliákkal berendezett, tisztán tartott és nagyszüleink komfortos nappalijára emlékeztető váróval.
A Facebook oldal nagy látogatottságára való tekintettel azonnal záporozni kezdtek a fotók a magyar vidék különböző pontjain, hasonlóan berendezett buszmegállókról, vagyis kiderült, hogy egyáltalán nem egyedi a kezdeményezés. Sőt, egyes helyeken már kandalló is az enteriőr része, takarók és könyvek, vagyis a kultúra pedig szinte kivétel nélkül megtalálhatóak ezekben a retro, vagy mai megközelítéssel élve romkocsma hangulatú buszmegállókban.
Szakály község buszmegállója valóban úgy néz ki, mint egy nappali. Mint megtudtuk, a várót már több mint három éve újította fel a falu néhány lelkes tagja, és azóta is gondozzák, rendben tartják, bár a község lakói maguk is nagyon vigyáznak a buszmegállóra. Büszkék rá.
Más településeken – talán épp Szakály példáján felbuzdulva – többnyire a helyi nyugdíjasok láttak neki, hogy az egyébként általánosságban forráshiányos kistelepülési közlekedés épületeit rendbe szedjék. A hangulat általában retro, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a közösségek leselejtezett bútorait használják e célra, de ez nem is baj. A romkocsmák és az újrahasznosítás korában ez sokkal inkább erény, mintsem szégyen. Ahogy az is, hogy a közkeletű nézetekkel ellentétben a várókat ‘nem lopják szét’, nem züllenek benne a falvak közösségeinek jobb sorsra érdemes tagjai, és hajléktalanok sem költöztek beléjük.
A Scenic Depictions of Slavic Life (magyarul: festői pillanatok a szláv életstílusból) című Facebook oldal ugyan a kelet-európai régió szláv életstílusának jellemző mozzanatait teszi közzé fotók és mémek formájában, gyakran szerepel köztük magyar életkép is. És mi tagadás, vannak hasonlatosságok annak ellenére, hogy a magyar sem származásilag sem nyelvileg nem tartozik a szláv népek közé. Kell -e emiatt szégyenkeznünk? Szerintem nem.
Bár ez az oldal, ahogy sok más ilyen tematikájú Facebook és Instagram profil is arra hegyezi ki mondandóját, hogy rengeteg hasonlatosságot mutatunk a minket körülvevő, jellemzően szláv népekkel. A hasonlóság jelen esetben valós, de a gúnyos cinizmus itt nem állja meg a helyét, sport szlenggel élve: kapufa. A várók ugyanis csöppet sem cikik, kínosak vagy szégyellnivalók. Sőt! Ismét valami, amit a magunk módján ugyan, de megoldottunk, közösségi fellépéssel és építően.
Sokat elárul ez rólunk, mert ha jól megnézzük, mi történt? Ezeknek a településeknek nem volt pénze arra, hogy felújítsák a buszmegállóikat. Hogy ez önkormányzati, vagy állami szintű probléma, nem e cikk témája. De a helyiek észlelték a problémát, vagyis érdekli őket a környezetük. Egyetértettek abban, hogy változás szükséges, vagyis képesek voltak eszmecserét folytatni. Lettek bútoraik, könyveik és minden egyéb, vagyis beadtak a közösbe valamit, önzetlenül. Meg is csinálták ezeket a várókat, tehát tudnak együttműködni.
És valóban, nem kórházat vagy kalandparkot építettek a semmiből, de mégis, közhasznú ingatlanba fektették a közösségük erejét. Az, hogy a buszmegállókban nem történik visszaélés, gondozottak és hiánytalanok, pedig azt jelenti, hogy a közösség gondoskodó és büszke arra, amit létrehozott. Település marketing szempontból pedig telitalálat a buszmegállót rend vágni, hiszen ez az első helyszínek egyike, ahová megérkezünk!
Ajánlom mindenki figyelmébe Csernus doki A magyar című könyvének vonatkozó fejezeteit, valamint az alábbi képeken szereplő buszmegállókat, és a kistelepüléseket, ahol létrehozták őket. Tudnak valamit.
Amennyiben ilyen buszmegállót, vagy várót látsz, oszd meg velünk!
A nyitókép forrása: Facebook
