A régi tárgyak bár újra kezdenek divatba jönni, kollégánknak korántsem azért van a birtokában annyi retró konyhai tárgy, mert ez a divat. Ő egyszerűen így szereti! (Kicsit őrült? Lehet. – a szerk.)
Mindig is álmom volt a retró konyha. Anyukámnak alig mertem megmutatni az első fali tányérunkat, mert tudtam, hogy rosszul lesz tőle. Nem az ő világa. Nekem sem az a célom, hogy a 20. század eleji falusias konyhát hozzam vissza, az már nekem is sok lenne, mert a népi motívumoknak nem vagyok híve: én kifejezetten a retrót szeretem, különösen, ha konyháról van szó!
Mi is az a retró?
Az Idegen szavak gyűjteménye úgy hivatkozik a retróra, mint múltbéli divatra, míg más nézetek szerint retrók csakis a közelmúlt tárgyai, zenéi vagy öltözködési stílusai lehetnek. A közelmúlt nagyjából 20-30 évet jelent, így akárcsak a húsvét, a retró is ,,mozgó ünnep”, hiszen míg a ’90-es években az ’50-es és ’80-as évek jelentették a retrót, ma már a ’90-es évek videókazettái és discmanjei.
Szubjektív felfogásom szerint azonban a retró leginkább a ’60-as, ’70-es és ’80-as évekre jellemző, hiszen ebből a korszakból kerülnek ki olyan feledhetetlen tárgyak, mint a piros kanapé vagy függöny, a narancssárga csíkos ágyak vagy a válltöméses blúzok.
Az én kis retró konyhám
Az alábbi tárgyakat a saját konyhámban fényképeztem, és évek hosszú munkája alatt gyűjtöttem őket össze. Bár nem tűnik soknak, Angliáig nem olyan könnyű kihozni őket, hiszen mindig van fontosabb: a mustár, a tévépaprika vagy épp egy rúd párizsi.
Sokaknak bizonyára betegesnek tűnhet, de szeretem magam mellett tudni azokat, vagy azokhoz a megszólalásig hasonlító tárgyakat, amiket nagyanyáim is használtak. Több közülük már akkor is réginek számított, amikor én találkoztam velük a ’90-es években, hát még most!
Sódézsa
Nagyon menő volt akkoriban például a sódézsa, ami különböző színekben volt kapható. A nagymamámnak piros volt, de sikerült beszereznem egy sárgát is, hogy teljes legyen a szett!
Asztali sótartó
Ha már sódézsa, nem feledkezhetünk el az asztali sótartóról sem! Bár akkor is léteztek sószórók, szinte nem volt háztartás, ahol ne lett volna egy asztali só- és borstartó, és a közepén helyet kapó fogvájók.
Kávéspohár
Bár régebben is hódítottak a szebbnél szebb csészék, külön pohár is volt a kávé fogyasztásához. Többféle volt ezekből a jellemzőn legfeljebb két decis poharakból, nekem az alábbiból sikerült beszereznem.
Stelázsipapír
A konyhapolc vagy a spejz elmaradhatatlan eleme volt régebben a stelázsipapír. Ennek még a nevét sem tudtam, csak azzal voltam tisztában, hogy hullámos, jellemzően gyümölcsöt ábrázoló papír a befőttek alatt.
Napocskás tányér
Az úgynevezett napocskás tányér újra berobbant a koronavírus idején, hiszen mintáját sokan a koronavírus mikroszkopikus kinézetéhez hasonlították.
Napocskás bögre
Ha már napocska, ne feledkezzünk meg a bögréről sem, amit a tányérral ellentétben a Zsolnay gyártott. Ki gondolta, hogy annyi szép művészeti alkotás mellett még az a bögre is náluk készült, amiből a kakaót szürcsöltük.
Üvegkehely
Bizonyára sokan kiakadnak a kép láttán, de mi a fagylaltkelyhekből általában savanyúságot ettünk. Ez az igencsak vastag kehely a mai napig erre szolgál.
Virágos tányér
Ez a narancssárgás-barnás virágokkal díszített lapostányér is igazi klasszikus, és meglehetősen masszív. Az Alföldi porcelángyár jóvoltából falatozhattunk erről finomakat.
Menzás tányér
Nem akarom megbántani a Zsolnay gyárat a menzás jelzővel – hiszen ők gyártották – de valamiért úgy alakult, hogy az ember jószerivel az iskolai menzán találkozott ilyen kék-karimájú tányérokkal. A borsófőzelék még mindig ebből a legfinomabb!
Újabb virágmintás tányér
A különböző virágos tányérokból Dunát lehetne rekeszteni. Ez is egy igazi klasszikus, az Alföldi nárciszos tányér.
Falitányérok
Említettem a falitányérokat, amiből szintén van egy pár. Próbálok nem túlzásba esni velük, és csak olyat beszerezni, amit tényleg szépnek tartok. Szerencsére ezek még nem mentek ki teljesen a divatból, így olaszországi útjaink során is sikerült beszereznünk párat.
Amikből főztünk
Vannak olyan szakácskönyvek, amik egyetlen konyhából sem hiányozhattak, sőt, bizonyosan nem én vagyok az egyetlen, aki kifejezetten ezeket a darabokat akarta megszerezni magának. Horváth Ilona, Lajos Mari és F. Nagy Angéla neve garancia arra, hogy az ételeink jól sikerülnek majd!
Szeretem a retró konyhámat. Természetesen nagy hasznát veszem annak, hogy segítségemre vannak különböző gépek, mégis kellemes érzés jár át, hogy én is életet adhatok ezeknek a régi tárgyaknak.
Nyitókép forrása: Karsa Tímea
