Nemrégiben Magyarország és Ausztria legnagyobb bútorgyártójának két üzemében jártunk, az ADA Möbelwerke ugyanis elvitt minket Angerben (Ausztria) és Körmenden található gyáraiba, hogy testközelből nézhessük meg, hogy készülnek náluk többek között a kanapék, ágyak és matracok. Élménybeszámoló.
Az ADA története több, mint száz évvel ezelőtt kezdődött Angerben, amikor Karl Derler kötélgyárat nyitott a Graztól északra fekvő festői településen, hogy kenderből készült eszközöket állítson elő mezőgazdasági vállalatok számára. Fia, Alois Derler 1930-ban vette át a vállalkozást, huszonkét évvel később pedig elkezdték a matracgyártást. Öt év múlva jegyezték be vállalatként az ipari műhelyt, innen datáljuk az ADA születését – a név egyébként az Alois Derler Anger rövidítése. Magyarországon a kilencvenes évek elején jelentek meg, elsőként Körmenden jött létre leányvállalatuk és testvérgyáruk, az ADA Hungária Kft. Azóta Nován, Zalaegerszegen is van üzemük, csakúgy, mint Romániában (Szalontán). Az egykori családi vállalkozásból mára Európa egyik vezető bútorgyártójává váltak 2500 alkalmazottal és több, mint százféle termékkel. 65. születésnapjuk alkalmából pedig meghívtak minket, hogy nézzünk körül a körmendi és az angeri üzemekben – mesélem, mit láttunk!
Az út
Reggel kilenckor indultunk Budapestről, délután egy óra körül értünk Angerbe, és rögtön ebéddel kezdtünk az Angerer Hofban az ADA két fő gyárának képviselőivel, akik már kezdtek hangolni bennünket a témára. Az ebéd után tovább minibuszoztunk a közeli gyárba, ahol megkezdtük egész délutános programunkat.
Elsőként a cég történetével, profiljával ismerkedtünk meg Margot Wisiak jóvoltából, aki többek között elmondta azt is, hogy Angerben naponta 15-20 kanapé, körülbelül 150 ágy és megközelítőleg 350 matrac készül el. Mesélt a cég által képviselt osztrák designról és magas minőségről, arról, hogy milyen fontos számukra a fenntarthatóság és a környezetvédelem, és hogy itt nem egy teljes mértékben gépesített gyártósort kell elképzelni. Minden termék kézzel, órási szakértelemmel készül, pontosan úgy, ahogy azt a megrendelő kívánja – merthogy minden bútort, ami ott megszületik, valaki már megrendelt, ezért aztán nem halmozódik a felesleges raktárkészlet, nincs szükségtelen fakitermelés vagy alapanyag pazarlás. Előbbiről a saját szemünkkel is meggyőződhettünk, mert a prezentációt követte a program gyárlátogatás része, ahol Déri Tamás vezetett minket végig az egyes munkafolyamatokon. A fafeldolgozástól és -megmunkálástól kezdve a matracok és keretek elkészítésén át az összeállításig, kárpitozásig és a kész termék becsomagolásáig mindennek szemtanúi voltunk, hiszen minden egy tető alatt zajlik. Apropó tető, az épület tetejéről pazar kilátás nyílt a környező dombokra, így kellemes napirendi pont volt azt is alaposan szemügyre venni.
Az angeri telephelyen nemcsak a gyártás folyik, hanem saját fotóstúdiójuk is van, ahol a cég egyik fő márkája, az ADA Trendline kampányfotói készültek tavaly a márka arcával, Molnár Ninivel. A Trendline-on kívül a másik fontos márkájuk az ADA AUSTRIA premium, mellettük pedig más, nem feltétlenül a bútorgyártásból ismerős nevek is feltűntek a showroomban. Ilyen volt a Birkenstock, a Tom Tailor és a JOOP! is, melyek lakberendezési vonalának az ADA évek óta licencpartnere.
A körút után, kicsit megcsúszva az idővel, de elindultunk Körmendre, ahol a Hotel Mjusban volt a szállásunk és a közös vacsora. Másnapra már „csak” a szomszédban található körmendi gyár megtekintése maradt, aminek újult erővel vágtunk neki, a séta ezúttal a magyar termelési és folyamatmenedzser, Gazda Kornél vezetésével folyt.
Az angeri gyárhoz képest itt több termék készül, a naponta legyártott kanapék száma 150, az ágyaké, foteleké pedig 50 körülire tehető. Az előző naphoz hasonlóan itt is bejártuk az egész üzemet, meglestük, hogyan vágják ki vízsugárral az adott körvonalakat a kifeszített bőrből, hogy hányféle (hétezernél is több!) szövet közül választhat a megrendelő, aki ADA kanapét szeretne, és hogy ezeket a szöveteket laborban is vizsgálják például azért, hogy tényleg olyan-e a szakítószilárdságú, mint ahogy a beszállító állította.
Amit hazahoztam magammal
Bevallom őszintén, nem az én szakterületem a lakberendezés, de szeretem, ha a környezetemben harmónia uralkodik, passzolnak a dolgok egymáshoz és hozzám is. Sosem gondolkoztam azon, hogy hogyan készülnek a nappalim vagy hálószobám bútorai, és hogy hányféle matrac létezik, emiatt aztán különösen érdekes volt számomra a túra, mert nemcsak az előzőleg említett infókkal lettem gazdagabb, hanem kipróbálhattam többfunkciós bútorokat is – például relax-ülőgarnitúrát, ahol állítható a nyaktámasz, ülésmélység, háttámla is, vagy olyan kanapét, melybe asztallapok vannak beintegrálva. Nagyon vagány volt!
Manapság rengeteg cég dobálózik a „fenntarthatóság” szóval, úgyhogy tudom, milyen szemforgatást kapnak néha azok a cikkek, amelyekben ez szerepel – főleg ha ez csak egy marketingfogás. Az ADA-beli látogatáson azonban nem úgy tűnt, hogy greenwashingról, hangzatos címkéről lenne szó. Egyrészt a gyártás során keletkező hulladék – szivacs- és famaradékok, forgácsok – nagy részét újrahasznosítják, azzal fűtenek vagy épp más cégeknek adják felhasználásra. Másrészt van olyan termék is, amely direkt újrahasznosított anyagokból, PET-palackból vagy régi textíliákból (pólók, párnahuzatok) készül. Sőt, mivel minőségi, egyedi, saját igények szerint elkészített bútorokról van szó, melyek akár egy életen át szolgálhatják azt, aki megveszi, így nem terhelik felesleges fakitermeléssel a környezetet.
