A muskátli évelő növényként több éven keresztül kísérhet bennünket, már ha túléli a telet. Mutatjuk, mi a teendőnk tavasszal: muskátli teleltetés után!
A muskátli teleltetés után igazi kihívás, na nem mintha a telet könnyű lenne átvészelni vele! Pince vagy egy hűvös helység híján ugyanis küszködik a növény, és alig várja, hogy kikerüljön a természetbe. Hiába a locsolás és a szeretgetés, menekülni akar a szobahőmérséklet béklyójából.
Mikor vigyük ki a muskátlit?
Ha túléli a telet a muskátlink, mindenképpen jól indulunk, kérdés azonban, hogy mikor tegyük ki. Bár a muskátli állítólag -7 fokig bírja, saját tapasztalatom szerint ez nem feltétlenül van így, bár természetesen sok múlik azon is, hogy milyen mélyre és hova van ültetve. Mindennek ellenére nem érdemes kitenni a muskátlit, ha éjszakánként még 0 fok alá megy a hőmérséklet, mert a kis hajtásai könnyedén elfagyhatnak, hiába bírja jobban a hideget több növénynél.
Ha éjszaka még fagyok vannak, de nappal szép az idő, megtehetjük, hogy nappalra visszük ki csupán, hogy friss levegőn és napfényben fürdőzhessenek, éjszakára pedig bevisszük őket. Természetesen ez függ a muskátlik mennyiségétől is! A nagymamámnak egy időben annyi volt, hogy ember lett volna a talpán, aki ki-be hurcolássza a ládákat!
Muskátli teleltetés után
Amennyiben az éjszakát is kint tudják tölteni a növények, érdemes felfrissíteni a földjüket vagy teljesen átültetni őket. Mivel az áttelelt muskátlik sok esetben halott növénynek tűnnek, átültetés előtt érdemes jól eláztatni a földjüket, hogy kicsit erőre kapjanak. Bár a muskátli nem túl kényes, nem mindegy, milyen földbe kerül! Gondoskodjunk arról, hogy humuszban gazdag, finoman morzsás földet válasszunk, melynek egyharmada agyagot is tartalmaz.
Egy metszéssel sem ártunk, sőt, épp arra biztatjuk a növényünket, hogy újabb ágakat és leveleket hozzon! Metszés során hajlamosak lehetünk arra, hogy finomkodjunk, de ne tegyük: a növénynek is jót teszünk azzal, ha határozottan vágjuk vissza. A sárga levelektől és a vékony ágacskáktól bátran szabaduljunk meg, ne féltsük a növényt, meg fogja hálálni ,,kegyetlenségünket”.
Természetesen szaporításra is van lehetőség: a hajtásokat vízben vagy földben is kigyökereztethetjük. Én a mai napig nagymamám bevált módszerére esküszöm: tejfölösdobozba ültetem a kis hajtásokat, ügyelve arra, hogy a víz átfolyhasson rajtuk, és két ablak közé teszem, így egyfajta üvegházat biztosítva számukra.
Átültetésnél ügyeljünk arra, hogy ne ültessük túl a ládát, így egybe három, legfeljebb négy tő kerüljön!
Locsolásnál figyeljünk, hogy a talaj, a cserép mérete és a növény elhelyezése is meghatározza, hogy mennyi vízre van szüksége. A legegyszerűbb, ha legfeljebb kétnaponta ránézünk, hogy száraz-e a földje, és ha igen, enyhén locsoljuk meg. Ez természetesen a nyári időszakban változik, ekkor naponta ellenőrizzük! Fontos azonban, hogy minél naposabb helyre tegyük őket a kertben, mert csak így számíthatunk bő virágesőre!
Innentől kezdve bízzuk magunkat a természetre: tudja a dolgát!
Nyitókép forrása: Getty Images