A prosztatagyulladás nem játék, ám sok esetben testi problémának gondoljuk csupán, holott a lelket is megviseli. Miklós történetén keresztül járjuk körbe az állapot pszichés hátterét.
A prosztatagyulladás nem vicc, és a mindent bíró, erős, sérthetetlennek tűnő férfiak is megszenvedik – nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Betegnek lenni ugyanis nem jó, különösen így, hogy a férfiak ugyebár soha nem betegek. De van, hogy mégis, és ezt Miklós is megtapasztalta. Nem gondolta volna, hogy ennyire kikészül, hisz mi neki egy kis prosztatagyulladás? Sokkal nagyobb baj, mint gondolta!
A prosztatagyulladás és a psziché
Miklós csak legyintett. Égő érzés vizelés közben, gyakori vizelési inger, mi az egy férfinak, majd elmúlik! – rázta meg magát. Csakhogy nem múlt el, sőt. Alhasi fájdalom, fáradtság és ami a legrosszabb, merevedési zavart és fájdalmas ejakulációt is tapasztalt. Ekkor már tudta, hogy nagy a baj és a párja elől sem tudja titkolni.
Amikor kiderült, hogy prosztatagyulladása van, elsőként a félelem és a szégyen érzése kerítette hatalmába. A diagnózis hallatán összeszorult a gyomra. A férfiak ritkán vagy inkább soha nem beszélnek az ilyen jellegű egészségi problémákról. Ráadásul a prosztata szót általában csak úgy elengedik a fülük mellett, mert kellemetlen a téma, pedig a probléma sokkal gyakoribb, mint gondolnánk!
Az urológus szakorvos receptre írta fel a kezeléshez szükséges gyógyszert, és megnyugtatta, hogy maradandó károsodással nem kell számolnia Miklósnak, lelkileg mégis megviselte a helyzet. Ő nem szokott ehhez hozzá. Úgy érezte, elveszítette az irányítást a teste felett, és ez mély nyomot hagyott az önértékelésén is. A betegség okozta fájdalom néha egészen véletlenszerűen jelentkezett. Nem volt könnyű szembenéznie azzal a gondolattal, hogy a saját testével küzd. Egy idő után a stressz és a szorongás már a hétköznapjait is megnehezítette. Folyton arra gondolt, hogy elgyengült, hogy kifog rajta egy olyan betegség, ami mindeddig elképzelhetetlen volt számára.
Egy barát tanácsára Miklós pszichológushoz fordult. Ma már ezt egy olyan döntésnek könyveli el, amit utólag az egyik legfontosabb lépésnek tart a gyógyulás útján. A terápia segített neki megérteni, hogy nincs egyedül és hogy a félelmei teljesen természetesek. Megtanulta, hogyan kommunikáljon erről a párjával is, ami erősítette a kapcsolatukat. A felesége viszont csak akkor tudta támogatni, amikor megnyílt, és elmondta, hogy mi a probléma, hogy mit érez mind testileg, mind lelkileg.
Hogyan segíthetünk nőként?
Fontos, hogy figyeljünk a párunkra! Bármennyire is rejtegeti, hogy baja van, ha ismerjük, látni fogjuk rajta. Finoman noszogassuk, hogy megnyíljon előttünk. A betegség komoly lelki terhét nem viheti egyedül a vállán még akkor sem, ha azt hiszi, hogy képes rá. A férfiak többsége nem szívesen osztja meg az ilyen típusú nehézségeit, inkább elrejti vagy bagatellizálja a tüneteket. Éppen ezért lényeges a női támogatás: a figyelem, a törődés és az a bátorító jelenlét, ami segíthet egy férfinak abban, hogy ne zárkózzon el, hanem forduljon időben orvoshoz.
Ha a párod hasonló tüneteket tapasztal, biztasd őt arra, hogy ne várjon tovább! Egy szakszerű kivizsgálás és a lelki támogatás nemcsak a gyógyulást segítheti elő, hanem erősítheti a kapcsolatotokat is. A nyílt kommunikáció, a támogatás és a szeretetteljes légkör hozhat kívül és belül is gyógyulást!
Nyitókép forrása: Unsplash