Vincze Lillát az ikonikus Napoleon Boulevard élén ismerhette meg a közönség 40 évvel ezelőtt. Az énekesnő azóta is hű önmagához: mindig a zene, a szív és a lélek harmóniáját tolmácsolja. A zenekar legismertebb slágere a Júlia nem akar a földön járni című dal volt és bár a formáció azóta már feloszlott, a legendás slágert a mai napig nagyon szereti a közönség.
Lilla a zenekar feloszlása óta – már több mint három évtizede – a saját zenei útját járja, elvárásoktól mentesen, a poptól a klasszikus rockon át egészen a crossover műfajáig énekel dalokat.
Az énekesnő 2025. április 25-én a MOM Kult-ban ismét színpadra lép a Paroles, paroles... című francia sanzon- és filmzeneestjén, ahol aszenvedély és az elegancia időtlen varázsa fonódik tökéletes harmóniába. A koncerten az ikonikus Édith Piaf, Dalila & Alain Delon dalai is felcsendülnek. Az est során a közönség úgy érezheti majd, mintha a párizsi Montmartre kis utcáin sétálna, ahol minden kanyar mögött újabb és újabb titkok és emlékek rejtőznének. A MOM Kult színpadán nem csupán nagyszerű zenék hangzanak el, hanem érzések, történetek, sorsok elevenednek meg Lilla varázslatos zenei világán keresztül! Vincze Lillával beszélgettünk….
Coloré: 2025. április 25-én, este 20 órakor a MOM Kult színpadán láthat a közönség a Paroles, paroles… című koncerteden. Mitől lesz különleges számodra ez a fellépés?
VL: Egyrészt attól lesz egyedi és különleges az április 25-én a MOM Kult színpadán a koncertem, mert zenei pályafutásom negyven évét ,,összegzem” sajátos vallomásokkal, sokkal meghittebben, mint általában a nagy volumenű jubileumi előadásaimon (2010 Syma Csarnok Napoleon Boulevard, 2016 Fővárosi Nagycirkusz-Vizicirkusz produkcióval Lilla & Napoleon Boulevard) megélhettem korábban….
Másrészt az egyik legkedvesebb műfajommal a francia és saját magyar sanzonjaimmal még soha nem volt önálló koncertem. Ehhez kapcsolódnak még a kedvenc filmdalaim és a kedvenc filmjeim zseniális művészei, akik mindig inspirálnak, pl. Édith Piaf, Marylin Monroe, vagy éppen Audrey Hepburn…
Coloré: Miért pont a francia sanzonokat és filmzenéket választottad erre a napra?
VL: Kislánykorom óta imádom a sanzonokat, a költészet, az irodalom gimnazista éveimben nagyon friss és erős izgalmas alapokat adott nekem egy életre, köszönhetően a kiváló tanáraimnak. A francia nyelv zeneisége, gyönyörűsége és Edith Piaf zseniális művészete életerőt, kitartást és hitet adott, ami végig kísér az utamon… Nem véletlen, hogy a klasszikus zenei alapok mellett végül is saját zenekarom a Napoleon Boulevard nemcsak neve alapján inspirált. Már akkor is mindig énekeltem a pop dalok mellett sanzonokat… Az egy izgalmas sokszínű zenei fúzió volt és nagy találkozás a fiúkkal! 1988-ban a MIDEM Fesztiválon Cannes-ben a ,,Milordot” is előadtuk a francia közönség előtt!
Coloré: A francia életérzésből mi volt az, ami magával ragadott?
VL: A francia kisugárzás, a bohém elegancia és a művészetek mindig inspiráltak: a francia új hullám, a filmek, festészet…századfordulós szalonélet…Párizs…a szabadság és romantika, a zseniális francia zeneszerzők, pl. Claude Debussy, Maurice Ravel, Georges Bizet, Camille Saint-Saëns nagy hatást gyakoroltak rám. De ott van pl. Luc Besson ikonikus filmje a ,,Nagy kékség” ami a ,,Mély kék” című pop albumomat inspirálta és nem maradhat ki a sorból Piaf, Gerald Philippe, Delon, Dalida, Isabelle Adjani, Patricia Kaas sem…
Coloré: Nagyjából 40 éve vagy a zenei pályán. Hogy tudsz mindig megújulni és formában maradni? Mik azok a dolgok, amik a legnagyobb inspirációt jelentik számodra?
VL: Az egyik legfontosabb adottság a mi pályánkon a technikai tudáson kívül az, hogy kreatívak maradjunk, kíváncsiak, nagyon nyitottak és befogadóak az újdonságok felé. Ugyanakkor mindezt szenvedélyesen, kitartóan szeretve, mert csakis teljes odaadással, hittel és bizonyos küldetéstudattal lehet önazonosan mívelni. Fontos, hogy maradjunk önazonosak, elegánsan diplomatikusak, stabil idegrendszer, kitartó fizikum és tartás… Mivel tapasztalatból mondom, hogy több társadalmi változáson belül a döntések és felismerések, választások döntik el a továbbiakat…
Coloré: A zenén kívül jelenleg mik foglalkoztatnak? Hogyan szoktál kikapcsolódni?
VL: Mivel az alkotói folyamatban és a színpadon is mindent megosztunk, kitárjuk energiáinkat, érzelmeinket, nagy szükségünk van a töltődésre, aktív pihenésre, elvonulásra. Ilyenkor valóban elvonulok a Balatonra, ott mindig a legszebb a lelkemnek, testemnek… Gyakran vízisportolok, vitorlázom, Morzsi kutyával vagyok, emellett imádok túrázni, a természet és a madarakat figyelni! Ugyanakkor fontos számomra az utazás is! Szeretem az Itáliai életérzést, a tengert, Monet kertjét, Giverny-t, Normandiát és a Loire menti kastélyokat…De a szabadidőmben régiségeket is gyűjtök: régi bútorokat, tárgyakat, könyveket és kottákat… Akármerre járok a világban mindenhol bolhapiacozom, ahol csak lehet.
Coloré: Mi az a legfontosabb dolog, amit a közönségednek szeretnél átadni a közelgő koncerteden?
VL: Még akkor is, mikor a Földre érkeztem, most is az Élet szép és Nem bánok semmit sem! Ahogy József Attila 16 évesen a Makói gimnáziumban megírta a ,,Mámor” című versében, én pedig szintén 16 évesen megzenésítettem a siófoki gimnáziumban :
,,Szeretném felverni a lelkem dalával,
A szomorúk szívét, a világot,
Most megbocsájtok annak is, Aki bántott.
…
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.
És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.”
