Mihályi Győző halálhíre megrázta a színház-és szinkronrajongókat. Utolsó interjújában szóba sem került az elmúlás, nem készült a halálra.
Mihályi Győzőt gyászolják a színházat és szinkront szeretők. A színész hetvenévesen, váratlanul hunyt el, csupán egy héttel a születésnapja után. Nem készült a halálra. Olyannyira nem, hogy a hónapban még fellépett a Székesfehérvári Királyi Napok nevű többnapos rendezvényen, mint narrátor. Szívéhez nőtt ez a munka, hiszen évek óta hívták, és ő mindig örömmel ment. Utolsó interjúját is ennek kapcsán adta – írta meg a Bors.
Mihályi Győző – Az utolsó interjú
A színész a Székesfehérvári Koronázási Napok kapcsán betöltött szerepéről beszélt.
Biztosan elvonási tüneteim lennének, ha kimaradnék a szereposztásból. Augusztus az a Koronázási Szertartásjáték hónapja, micsoda dolog lenne, ha a Balaton partján lógatnám a lábamat! Nem jövök rá az okára, de örömmel tölt el, hogy minden évben rám gondol Szikora János rendező. A kezdetekkor, amikor bekerültem a darabba szertartásmestert játszottam, nem is volt egyszerű, hiszen István koronázásáról keveset tudtunk. Elmeséltem magát a történetet, igyekeztem minden apró mozzanatra felhívni a nézők figyelmet, s ez elnyerte az emberek tetszését. Következő évben már krónikást, aztán érseket testesítettem meg, ami felemelő érzés. Érsekként egy leendő királynak a fejére tenni a koronát gyönyörű pillanat, egyszerűen borsódzik a hátam. Olyan, mintha egy színdarabban rájössz valamire, megvilágosodsz.
Mint a színész elmondta, mesélőként fontos szerepe volt abban, hogy vezesse és lekösse a nézők figyelmét.
Szerencsére az embereket egyre jobban foglalkoztatja a múltunk. Érdemes megnézni, hogy őseinkről, gyökereinkről viszonylag keveset tudunk, tekintve, hogy szűkösek a forrásaink. Nem véletlen, hogy mi, magyarok fennmaradtunk. Kitűnő példa, mikor a mélyen vallásos István király Máriának felajánlotta az országot, hogy népünket megtartsa. Szent István a kereszténység erejében látta az ország jövőjét. Gondoljunk csak bele, hány nép tűnt el a világtérképről, de a magyar nem, mert össze- és megtartó erő lakozik benne. Táplálkoznunk kell a történelmünkből, van mire hivatkoznunk, hogy milyen erős vezetőnk volt. Ebbe belegondolva mindig feltöltődhetünk, kicsit úgy mintha a Himnuszt vagy a Szózatot szavalnánk. A szertartásjátékban nemcsak szereplőként, hanem nézőként is felemelő érzés részt venni.
Nyitókép forrása: Youtube