Néhány napja adott interjút a Partizánnak Udvaros Dorottya, ahol többek között arról is beszélt, hogy 22 év után távozott a Nemzeti Színház társulatától.
Udvaros Dorottya több kritikát is megfogalmazott a műsorpolitikát illetően, valamint Vidnyánszky Attilával kapcsolatban is. Erre fel a vezérigazgató az Origonak adott interjút, amelyben tagadta Udvaros Dorottya állításait, valamint sérelmezte, hogy a színésznő érzelmi alapon érvelt, a tényeket kívül hagyva.
Nagyon kell Dorottyának igyekeznie, hogy tizenegy éves működésemből valamilyen példácskát felhozzon. Ez a megfelelési vágy már csak azért érthetetlen számomra, mert a művészi kvalitása nem indokolná ezt az igazodási kényszert.
– mondta.
Vidnyánszky Attila, Udvaros Dorottya azt az állítását is cáfolta, miszerint a korábban balesetet szenvedő Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a mai napig nem kapott kártérítést.
A tény az, hogy eddig november óta fejenként több mint ötmillió forintot kaptak – a táppénzen felül, különböző jogcímeken. A pénteki napon bekövetkezett, nagyon sajnálatos baleset után már hétfőn kéthavi fizetést utaltunk át nekik, és azóta is folyamatosan utalunk. Természetesen a kártérítési igényükhöz képest ez egy jóval szerényebb összeg, de még zajlik a rendőrségi vizsgálat, folyamatban van az eljárás. A két sérült színész balesete és a kártérítés kapcsán lényeges leszögezni, hogy például az orvos egy év után tud nyilatkozni arról, hogy maradandók-e a sérüléseik. Az a célunk, hogy megegyezzünk velük. Az sem igaz, hogy nem ismerjük el az üzemi baleset tényét, azt nem ismerjük el, hogy kizárólagos felelősség terheli a színházat.
Arra, hogy politikai nyomás miatt gondolta-e meg magát a felmondás után pedig a következőképp reagált:
A döntésemben, hogy mégis maradok a Nemzeti Színház vezetője, semmiféle politikai nyomás nem játszott szerepet. Mindig is szabadon döntöttem mindenről, másképp nem is tudnék létezni, úgy gondoltam, hogy tovább kell folytatnom a munkát. A baleset által előidézett trauma sokkolt, s ennek hatására felmondtam, de az első emberi gesztus után rá kellett jönnöm, hogy ezt intézményvezetőként nem tehetem meg: nekem kell kivezetnem a Nemzetit ebből a nehéz helyzetből. Egy sor téma van a magyar színházi és kulturális életben, amelyek kapcsán fontos a szerepem, munkám, jelenlétem, tudásom.