Tom Cruise megkapja a tiszteletbeli Oscar-díjat.
Olvasva a hírt, az első gondolatom az volt: „Hát, végre.” De ahogy mélyebben belegondoltam, nem tudtam eldönteni, ez most valódi elismerés – vagy inkább az Akadémia finom, hivatalos bocsánatkérése valamiért, amit már réges-rég meg kellett volna adni.
Tom Cruise számomra mindig is a klasszikus, hollywoodi mozisztár megtestesítője volt: kiszámíthatóan profi, mégis elképesztően elkötelezett. A mai, CGI-uralta világban ő az, aki inkább valóban leugrik egy szikláról, mint hogy rárajzoltasson valamit utólag. De valahogy a filmakadémia sosem szerette ezt a fajta maximalizmust.
Érdekes, mennyire kettős mérce működik az Oscaron. Míg másokat mély, érzelmes alakításokért díjaznak (teljes joggal), addig Cruise-t, aki szintén játszott ilyen szerepeket – gondoljunk csak a Magnóliára vagy a Született július 4-én-re – rendre figyelmen kívül hagyták. Talán azért, mert túl sok volt benne a sztár, és túl kevés a művész az ő szemükben? Vagy egyszerűen csak túl népszerű volt?
Ez a mostani díj nem kis dolog. De számomra mégis van benne valami későn jövő gesztus, ami inkább úgy hangzik: „tudjuk, nem volt fair, de most megköszönjük, amit tettél a moziért.” Persze ez sem kevés, hiszen Cruise valóban rengeteget tett érte. De miért kellett ehhez évtizedeket várni?
Tom Cruise egy generáció ikonja, de ami még fontosabb: minden generációnak adott valamit. A nyolcvanas évek Top Gunja, a kilencvenes évek drámái, az utóbbi húsz év Mission: Impossible-szériája – ő mindig jelen volt, és mindig hozta azt a szintet, ami miatt az emberek beülnek a moziba. Ez pedig ma már önmagában érték. Nem csak a filmjei, hanem az, ahogy viszonyul a munkájához – alázattal, lendülettel, megszállottsággal. És ezt a fajta hozzáállást végre az Akadémia is elismerte.
Ez a tiszteletbeli Oscar nem csak Tom Cruise-nak szól. Ez üzenet minden olyan művésznek, aki nem feltétlenül illik bele a díjszezonos sablonokba, de hosszú távon olyat tesz le az asztalra, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tom Cruise érdeme nem az, hogy négy Oscar-jelölést szerzett. Hanem az, hogy harmincöt éve itt van, és még mindig ő a legnagyobb mozihúzónév.
És ezt nem aranyszobrocskákban mérik. Hanem abban, hogy még mindig rá veszünk jegyet.
