Gálvölgyi János vs. Molnár Anikó

Nem gondoltam, hogy Molnár Anikó és Gálvölgyi János nevét egyszer egy cikkben kell említeni, de ezt is megértük. Aki követi az írásaimat, az megfigyelhette már, hogy mennyire tudja szúrni a szememet, ha nyilvánosan üzengetnek egymásnak az ismert emberek. Ilyen volt Hosszú Katinka és Shane Tusup ügye, akik múltjukat feledve írogattak egymásnak, és persze ott vannak a bennfentes színészek, akik kollégájuk halála után olyanba avatják bele a nagyérdeműt, ami méltatlan elhunyt színésztársuk emlékéhez.

És akkor itt van a mostani eset: Gálvölgyi János kritikát fogalmazott meg a mai tévéműsorokról, amire Molnár Anikó reagált. A színész meglátása szerint a mai tévéműsorok butítják az embereket:

Ma már ki ül le tévét nézni este héttől? Biztos, hogy vannak emberek, akiknek nem futja másra… és nagyon sokan vannak így. Néznék a tévét, és akkor helyette van az, hogy bejön valaki álarcban. Leveszi az álarcot, alatta sincs senki. Ül a zsűriben öt másik senki.

Mint a Magyar Hang műsorában elmondta:

Valaki Nagy Ő-t keres, de van Kőgazdag fiatalok, most láttam egy ilyen műsort. A nevét nem tudja nemhogy leírni, kimondani sem! És ezt nézik. Ezt nézetik. És akkor az ember azt mondja: könyvet nem veszek a kezembe, mert tele van betűvel. Egyre, egyre, egyre butábbak vagyunk, egyre hülyébbek vagyunk, egyre jobban elhiszünk mindenfélét.

Gálvölgyi János vs. Molnár Anikó

Ekkor jött a képbe Molnár Anikó, merthogy a Blikk megkérdezte, mit szól a színész kijelentéséhez, tekintve, hogy ő is szerepelt az Álarcos énekesben. Ez lett volna az a pont, ahol azt kellett volna mondania: ,,Vágó úr, én most megállnék!” Nem így történt, és ezt válaszolta:

A sokéves, médiában eltöltött tapasztalatom alapján általában azok beszélnek másokról, akikről nem beszélnek eleget. Nem értem, miért kell bántani bárkit is, hisz nem bántotta őt senki.

Anikó szerint jobb haladni a korral, mint szélmalomharcot vívni ellene:

Változik a világ, változnak az igények is. Haladni kell a korral és nem duzzogni azon, hogy minden más, mint a gyerekkorunkban. Nyilván van olyan műsor, amit én sem nézek, mert nem érdekel, de attól az még másnak lehet jó vagy szórakoztató. Mindenesetre megtisztelő, hogy Gálvölgyi engem nézett a műsorban könyvolvasás helyett.

Haladni kell a korral, ezt aláírom. Csakhogy Gálvölgyi János nem a régi időket sírta vissza, hanem megállapította, hogy amit most látunk a tévében, butít. Nem bezzegelt, hogy régebben színházi előadásokat és filmeket, kulturális műsorokat vetítettek, pedig megtehette volna. Nem mondom, hogy ma már ezek működőképes műsorok lennének főműsoridőben, aláírom, hogy változik a világ, ráadásul nem is azzal van a bajom, hogy Anikó mást gondol. Amikor olvastam a megszólalását, az jutott eszembe: most tényleg, egy Gálvölgyi Jánosnak visszaszólni? Ráadásul ilyen pitiáner érvvel megspékelve, hogy ,,megtisztelő, hogy Gálvölgyi engem nézett a műsorban könyvolvasás helyett” és ,, általában azok beszélnek másokról, akikről nem beszélnek eleget”.

Az Így jártam anyátokkal című sorozatban van egy rész, amiben egy szegény, naiv kislányt úgy hívnak: ,,ódrága”. Ez jutott eszembe. Ódrága! Gondolja, hogy egy színházakban játszó színész pont Álarcos énekest néz a tévében? Attól még, hogy esténként más dolga van, pontosan tudja, mi zajlik a világban és a médiában, már csak azért is mert Gálvölgyi János már akkor televízióban volt, amikor még meg sem születtünk!

Persze, abban igaza van Anikónak, hogy nem muszáj tévét nézni, el lehet kapcsolni, de ha egy Gálvölgyi János mond rólunk véleményt, név nélkül, nem bántón, vagy fogadjuk meg, vagy maradjunk inkább csendben, mert abból csak rosszul jöhetünk ki, ha okoskodunk – pláne, ha így tesszük, ahogy.

U.i.: A Blikk ugyanabban a cikkben, ahol Anikót megkérdezte, egy közösségimédia-szakértő véleményét is kikérte, aki valójában sokunk véleményét sűrítette egyetlen mondatba:

Abban teljesen igaza van Gálvölgyi Jánosnak, hogy sokszor nem a leghitelesebb, legnagyobb neveket szerződtetik a műsorokra, hisz az adásidőt ki kell tölteni, ezt pedig mindenki igyekszik olcsón megúszni.

Akkor miről is beszélünk, Anikó?

Nyitókép forrása: Coloré/RTL