Forgács Gábor halála pótolhatatlan űrt hagyott a rajongóiban, nem is beszélve a családjáról, aki az első karácsonyra készül az apa és a nagypapa nélkül.
Forgács Gábor még készült a karácsonyra, merthogy amikor októberben hazaengedték a kórházból, még nem lehetett számítana arra, hogy állapota drasztikusan romlik. Éppen ezért lányával, Beával a karácsonyi menü is szóba került – írja a Story, melyben lánya édesapja konyhai remekeire is emlékezett.
Ez is az ő optimizmusára vallott. Isteni volt a húslevese, de voltak egyéb specialitásai is, köztük olyan hétköznapiak, mint a lecsó, amit csak ő tudott úgy elkészíteni, ahogy én szeretem.
Az első karácsony Forgács Gábor nélkül
Bea számára rendkívül nehéz ez az időszak, de igyekszik tartani magát:
Nem hagyhatom el magam teljesen, hiszen gyerekeim vannak, akiknek szintén segítenem kell a gyász feldolgozásában. Most nem kapcsoljuk be a tévét, még nehéz lenne, ha meghallanám a szinkronhangját, de a lányom, Liza gyakran az internetet kutatja, és egyre többet fedez fel a nagyapjáról. (…) Ugyanakkor szükségem van arra is, hogy egyedül, a magam módján is gyógyuljon a lelkem. Így, amennyit csak tudok, beszélek az édesapámról, vagy épp írok róla, de fotómániásként elővettem azt a bőröndnyi fényképet is, ami édesapám gyerekkorát, majd az egész színészi pályafutását végigköveti. Megkaptam a párjától, Ildikótól is egy hatalmas gyűjteményt, benne a mi közös képeinket, ahol az apukám még egészséges volt.
Mint folytatja:
Mindig azt mondta, hogy ne sírjak, és higgyem el, ha ő mondja, boldog és teljes életet élt mind a magán-, mind a színészkarrierjében. De még azokban az években is, amikor irodagép-műszerészként dolgozott. És ahogy ezeket a képeket most újra és újra átnézem, megerősítést nyerek, hogy valóban így is volt. Hálás vagyok minden telefonhívásért, történetért, ami az édesapámról szól.
Forgács Bea számos történetet hallott már édesapjáról, különösen a halála óta, és nemcsak a rajongók, hanem a kollégák is jó dolgokat mondanak csupán: Forgács Gábor ugyanis még idegeneknek is segített:
A napokban tudtam meg – egy kedves barát özvegyétől –, hogyan segített ki egy házassági évfordulóját megünnepelni készülő idős nénit a hentes előtt, amikor két csirkecomb helyett csak szárnyat akart kérni, mert nem volt elég pénze. Az apukám gyorsan a földre ejtett egy papírpénzt, majd a nénit arról győzködte, hogy ő ejtette azt el. Amikor a néni állította, hogy nem az övé, akkor meggyőzte arról, hogy ebben az esetben a pénz azé, aki alá beesett. Így végül elkészülhetett az évfordulós vacsora. De ahogy másnak, úgy nekem sem kérkedett vele, mert ő ilyen ember volt. Csak adni szeretett, hálát nem várt érte.
Forgács Gábor az utolsó pillanatig mindent megtett azért, hogy lánya higgyen a Jézuskában, méghozzá úgy, hogy damilt kötött a lábára, aminek a végéhez egy csengő volt erősítve, és így fogyasztotta el a vacsorát szenteste azért, hogy a csengő úgy szólalhasson meg, hogy mindenki az asztal körül van.
Végül a színész lánya így zárta gondolatait:
Apukám azt vallotta, hogy tanuljunk meg arra vágyni, amink van. Igyekszem eszerint élni, és ahogy ő, én is elégedett vagyok az életemmel. Idén karácsonykor, nehéz elfogadni, hogy ő már nem úgy lesz velünk, ahogy eddig, de tudom, hogy a családom szeretete át fog segíteni a nehezebb pillanatokon.
Nyitókép forrása: TV2