Két színész, Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor álmodta meg a DANTE Közösségi Alkotóteret, húszéves barátsággal és többek közt a Másik Produkcióval a hátuk mögött. Számos befogadóhelyen játszottak, mire eljutottak odáig, hogy belevágjanak a DANTE projektjébe, de nekifutottak, és május elseje óta, vagyis lassan két hónapja nyitva vannak.
A flow azóta is tart a DANTÉ-ban
A srácok rengeteg kitartással és a köréjük szerveződő, többszáz fős önkéntes közösség erejéből, szó szerint kőről-kőre építettek fel a közös álmukat, ahol az előadások után tematikus beszélgetéseken, közös zenélések során, közönségtalálkozókon találkozhatnak a nézők az alkotókkal. Utóbbi fontos szempont volt a két művész számára, hiszen jó példaként pécsi Dante Café állt előttük, ahol a Pécsi Országos Színházi találkozó (POSZT) előadásai után nézők és alkotók szerepeiket levéve, emberként tudtak kapcsolódni.
A nyitás óta szerzett tapasztalataikról Jászberényi Gábor mesélt.
Közel negyven programunk volt az elmúlt két hónapban. Ebből hat a saját előadásunk volt, két kiállítás, gyerekelőadás, kerekasztal-beszélgetés, koncertek, író-olvasó találkozó, és még sorolhatnám. Fel sem ocsúdtunk, hiszen a megnyitó napján délután még festékesvödörrel a kezünkben álltunk itt, aztán este már megnyitóbeszédet kellett tartani és ez a flow azóta is tart! Majdnem minden nap van esemény nálunk, az Irodalom Éjszakáján pedig szinte fesztiválközponttá nőttük ki magunkat. Tarján Zsófi pop-art stílusú kiállítása után most egy kairói fiú szocio témájú fotói láthatók a DANTÉ-ban, és ez borzasztó izgalmas és örömteli, mert azt jelenti, hogy nemcsak a különböző művészeti ágak, hanem a különböző stílusok is megférnek egymás mellett.
Most egy rövid időre leáll a színházterem, hogy be tudjuk fejezni az építési munkálatokat, ezidő alatt csak a pódiumszínpad és a kávézó fog működnil, de augusztusban jövünk vissza, és egy brutál őszi programmal indítjuk az első teljes évadunkat!
– magyarázta Gábor, aki hatalmas eredménynek tartja, hogy megvalósulhatott a művészeket a nézőkkel összehozó, közösségalkotó tér.
A DANTE története
A DANTE maga, és a tágabb értelemben vett környezete is tele van legendáriummal. Az épületről szóló legkorábbi legendák alapján azt lehet feltételezni, hogy egy templom romjára építették az 1300-as években. Egy 1910-ből származó képeslap tanúsága szerint abban az időszakban Margit-Park néven futott a hely, öltönyös urakkal és rakott szoknyás, napernyővel pózoló nőkkel a bejárat környékén. A szlogen szerint a Margit-Park éjjel-nappal nyitva tartott, és különtermeket is biztosított, ami arra enged következtetni, hogy bordély, de legalábbis lokál vagy éjszakai mulató működhetett a helyen. A nyolcvanas évek közepétől pedig már egy bizonyos Emi néni vezette az épületben székelő pincecsárdát, ami egy klasszikus magyaros étterem volt.
A hely a Margit-negyedi Török utca 1. alatt lévő pincehelyiségben, a Margit híd budai hídfőjétől pár lépésnyire, a Bem mozi után, a sarkon túl található.