A közösségi médiában egyre több videó jelenik meg, amely a hétköznapi munkanap apró pillanatait mutatja be esztétikus, nyugodt hangulatban. Első ránézésre úgy tűnhet, mintha a fiatalok idealizálnák a klasszikus irodai munkát.
„Gyere, romantizáljuk együtt a kilenctől ötig tartó munkámat!” – mondja egy TikTok-felhasználó a videó elején, majd körbevezeti a nézőket a gondosan berendezett irodai terében. A videóban a billentyűzet halk kattogása és az apró, nyugodt pillanatok adják a hangulatot: délben ebéd, 13:35-kor egy matcha latte, majd délután fél négykor egy gyors szunyókálás az irodaház parkolójában. A képsorok első pillantásra úgy mutatják be a munkanapot, mintha az kifejezetten kellemes lenne. Valójában azonban ezek a videók nem a munka ünnepléséről szólnak. Sokkal inkább egyfajta megküzdési stratégiáról: arról, hogyan lehet az egyhangú, sokszor stresszes munkanapokat átkeretezni valami elviselhetőbbé vagy akár kicsit örömtelivé.
A #romanticizemylife trend
A jelenség a #romanticizemylife trend része, amely az elmúlt években robbanásszerűen terjedt a közösségi médiában, különösen a járvány utáni időszakban. Sok fiatal ekkor kezdte újragondolni a kapcsolatát az irodai munkával. A videók általában rövid szegmensekre bontva mutatják be a napot: kávészünetek, ebédszünetek, új irodai dekorációk vagy egy frissen beállított íróasztal. A hangsúly nem a munkán van, hanem a nap apró rituáléin. Ezek a pillanatok segítenek a készítőknek visszaszerezni valamiféle kontrollt az állandó értesítések és online meetingek világában.
Csalódottság a munkakultúrával kapcsolatban
Erin Hatton szociológus, a Buffalo-i Egyetem professzora szerint ezek a videók egy szélesebb társadalmi jelenségre is rávilágítanak: sok fiatal kiábrándult a mai munkakultúrából. Szerinte a tartalmak különösen azokhoz szólnak, akik bizonytalanok a munkájukkal és gazdasági kilátásaikkal kapcsolatban. Sok fiatal nem tudja, hogyan találhat jól fizető állást, vagy hogyan használhatná ki a képességeit a vállalati világban. Mások ugyan rendelkeznek kilenctől ötig tartó állással, de a munkájukat unalmasnak és inspiráció nélkülinek érzik. Hatton arra is rámutat, hogy sok mai munkavállaló nem számíthat arra, hogy jobb gazdasági helyzetbe kerül, mint az előző generációk. Ezért a különböző trendek vagy éppen a kilenctől ötig tartó munka romantizálása – valójában ugyanarról szólnak: a munka visszahelyezéséről a megfelelő helyre az életben.
„Dolgozz, hogy élhess”
A szakértő szerint ezek a videók valójában nem arról szólnak, hogy a fiatalok idealizálják a munkát. „A felszínen romantizálásnak tűnhet, de valójában inkább arról van szó, hogy a munkavállalók segítik egymást eligazodni a vállalati világban” – mondja Hatton. A gyakran visszatérő mondatok, például a „dolgozz, hogy élhess, ne élj azért, hogy dolgozz”, arra emlékeztetik a nézőket, hogy a munka nem határozhatja meg teljesen az identitásukat.
Munkahelyi alteregók
Egy másik érdekes jelenség, hogy sok tartalomkészítő egyfajta „munkahelyi alteregót” alakít ki. Ez egy tudatosan felépített személyiség, amely segít eligazodni a professzionális környezetben, miközben érzelmileg távolságot tartanak a munkájuktól. Egy üzletfejlesztéssel foglalkozó TikTok-felhasználó például azt mondja, hogy minden reggel egy Olivia Pope-hoz hasonló karaktert képzel el magának, utalva a Olivia Pope figurájára. Szerinte enélkül „megőrülne” a munkanapok monotonitásától. A kommentekben sokan azonnal kapcsolódnak ehhez az élményhez. Egy felhasználó azt írta: „Amióta ezt csinálom, már szóba került az előléptetésem.” Egy másik pedig egyszerűen csak ennyit reagált: „Teljesen igaz. Én is mindig ezt csinálom.”
A munka már nem az identitás központja
A korábbi évtizedek filmjei és sorozatai gyakran úgy ábrázolták a karriert, mint az önmegvalósítás egyik legfontosabb útját. Gondoljunk csak a Miranda Priestly karakterére a The Devil Wears Prada című filmben, vagy a sikeres női vezetőkre olyan sorozatokban, mint a Living Single vagy a Parks and Recreation. Ezekben a történetekben a munka gyakran hősi narratívává vált: a karakterek a karrierjükön keresztül találták meg önmagukat. Ma azonban sok fiatal – különösen a Gen Z – már másképp gondolkodik erről. A munka egyre kevésbé az identitás központja, és sokan inkább azt az elvet követik: nem te vagy a munkád. A kilenctől ötig tartó munkanap romantizálása így valójában nem a munkáról szól, hanem arról, hogyan lehet megtartani az egyensúlyt egy olyan világban, ahol a karrier már nem feltétlenül jelenti az önmegvalósítás egyetlen útját.
Forrás: harpersbazaar / Képek: Midjorueny