Számos különös munka létezik, melyek közt van meghökkentő és kifejezetten visszataszító is!
Ha úgy érezzük, hogy a munkánk a legrosszabb, nagyot tévedünk – hacsak nem egyet végzünk az alábbiak közül!
A világ legfurcsább munkái
Számos olyan munka akad, amely már nem létezik, ám az alábbiakat még művelik, sőt!
Hivatásos gyászoló
Senki sem szeret temetésre járni, de talán jobb lenne, ha fizetnének érte, és ha nem ismernénk az elhunytat! A hivatásos gyászolót moirológusnak hívják, és már az ókorban is létező foglalkozás volt. Az ókori Egyiptomban a nők sírtak, tépték a hajukat és mocsokkal borították be a testüket, a két legfontosabb gyászoló pedig Isis és Nephthys istennőnek öltözött. Kínában a VIII. század óta léteznek hivatásos gyászolók, akik gyakran színházi előadást mutatnak be a temetéseken. A római kor óta Európa-szerte is voltak hivatásos gyászolók, akik ma is léteznek. Kínában még mindig tartanak bizonyos előadásokat a temetéseken, az Egyesült Királyságban pedig régebben létezett egy cég, ahol a gyászoló család embereket bérelhetett a temetések kitöltésére. Lényegében nálunk, Magyarországon is ez a helyzet a vidéki siratóasszonyokkal.
Vonatajtó-becsukó
Majdnem, mint egy szereplő Pom Pom meséiből: órarugógerincű felpattanó. A vonatajtó becsukó azonban létező szakma, és szükséges is, különösen a forgalmas városokban, ahol annyi ember van, hogy nem férnek fel egy-egy szerelvényre, lett légyen az metró vagy vonat. Ezek az állomási dolgozók csúcsidőben tolják fel az utasokat a zsúfolt vonatokra. A japán vonatajtó-becsukók, az oshiyák talán a legismertebbek a szakmában. Elegáns egyenruhát és szép fehér kesztyűt viselnek, és tényleg nem haboznak, hogy mindenki feljusson a vonatra, és be tudják csukni az emberek mögött az ajtót! Vonatajtó-becsukók azonban nemcsak Japánban vannak, hanem Madridban, New Yorkban, Frankfurtban és Pekingben is szükség lehet rájuk. New Yorkban már a XIX. század vége óta vannak vonatajtó-becsukók, akik sokszor csupán szóban utasítják az utasokat.
Hivatásos tapsoló
A hivatásos tapsolók létezése a római időkig nyúlik vissza, de különösen népszerű volt Franciaországban, ahol 1820-ban nyílt egy ügynökség a hivatásos tapsolók számára. A gyakorlat elterjedt Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Bécsben és New Yorkban is, és a zsarolás egy formájává nőtte ki magát, azaz fizessetek nekünk, hogy tapsoljunk, vagy kifütyüljük az előadásotokat! A gyakorlat mára többnyire kihalt, de a mai napig vannak olyan produkciók vagy tévéműsorok, ahol fizetnek a tapsért.
Kutyatáptesztelő
Fontos, hogy az állateledel tápláló legyen, de emellett ízletesnek is kell lennie, és ami a legfontosabb, ne legyen túl büdös, és ne nézzen ki túl visszataszítóan! Ez inkább a gazdi, mint a kutya érdeke, elvégre a gazdi az, aki megveszi az eledelt, és nem akarja, hogy kutyakaja szaga terjengjen az otthonában. A kutyatáptesztelő nem egy szakmunkás-állás, ugyanis sok tesztelő rendelkezik élelmiszertudományi vagy egyéb, konyhaművészeti képesítéssel. Az éves fizetés a pozícióra Angliában meghaladja a nemzeti minimálbért.
Állati munkaerő!
Nemcsak mi emberek dolgozunk, hanem az állatok is, gondoljunk csak a rendőrkutyákra vagy a versenylovakra! Vannak azonban olyan patkányok, amelyek életeket mentenek! A belga APOPO nevű jótékonysági szervezet Kelet- és Dél-Afrika szavannáin őshonos patkányokat képezi ki a taposóaknák felderítésére és a tuberkulózis azonosítására. Ez nagyon fontos olyan helyeken, mint Kambodzsa, Szenegál, Azerbajdzsán, Zimbabwe, Etiópia, Tanzánia és Dél-Szudán, ahol a taposóaknák és a tuberkulózis komoly veszélyt jelentenek a lakosságra. A patkányokat pozitív megerősítéssel képezik ki, és mivel túl könnyűek ahhoz, hogy robbanást váltsanak ki a taposóaknákon, az életük nincs veszélyben. Az egyik patkány, Magawa, munkájáért kitüntetést is kapott, és ezzel ő az egyetlen rágcsáló, aki valaha is elnyerte ezt a díjat.
Nyitókép forrása: Getty Images
