Alvás közben álomképek jönnek elő, melyek a legkülönfélébbek lehetnek; sokszor napokig hatásuk alatt vagyunk. Hogyan jönnek létre az álmok? Van jelentésük? Utánajártunk, hogy mit mond erről a tudomány, és mit az ezotéria.
A tudomány álláspontja
A tudomány az alvás biológiai oldala felől szemléli a kérdést. E szerint agyunk alvás közben is működik, ami nem csoda, hisz szervezetünknek ugyanúgy működnie kell, mintha ébren lennénk. Ugyan alváskor lassul az emésztés és a légzés is, így a test teljes nyugalmi állapotban van, ami az agy számára is kevesebb feladatot ad.
Alvásunknak több szakasza van, és ezek a szakaszok többször megismétlődnek az éjszaka folyamán. Ahogy fokozatosan átlépünk az ébrenlétből az alvásba, az agyhullámok egyre lassulnak. Ilyenkor már nem riadunk fel minden apró zajra, és ahogy mélyülünk az alvásban, annál nehezebben reagálunk a külső ingerekre.
Az álmok az úgynevezett REM-fázisban jönnek a legaktívabban, amikor is az agyi aktivitásunk rendkívüli módon hasonlít ahhoz, mint amikor ébren vagyunk. Ugyan a többi fázisban is álmodhatunk, ezekre jellemzően kevésbé emlékezünk. Egy-egy alvási ciklus nagyjából 90 percig tart, melyből a REM-fázis körülbelül 20-30 perc, így hosszúnak tűnő álmaink valójában alig félórásak.
Sokszor aktívak vagyunk az álmainkban: futunk, úszunk vagy elkapunk valamit. Agyunknak többek közt ezért is kell készenlétben állnia alvás közben, ugyanis gátolja motorikus rendszerünket abban, hogy fizikailag is megnyilvánuljunk alvás közben, és álmainkra reagáljunk. Ez azért van, mert a REM-szakaszban az ingerület-feldolgozás ugyanúgy működik, mint ébren, ezért tűnik félően valóságosnak, amikor azt érezzük, hogy mindjárt bepisilünk.
Egy öt éve végzett kutatás során azt állapították meg, hogy minél alacsonyabb frekvencián vannak az agyhullámok, annál élénkebbek az álmaik. Ha nem emlékszünk az álmainkra, akkor agyhullámaink erősebbek voltak éjszaka.
A szakértők szerint az álom úgy jön létre, hogy a napi történéseket és érzéseket kiegészítik a vágyaink, amelyekből képtelen történetek alakulnak ki a fejünkben.
Az ezotéria azonban teljesen másképp gondolja ezt.
Az ezotéria szerint
Az ezotéria általános megközelítése szerint az alvás valójában maga a ,,kis halál”. Ilyenkor a lélek elválik a testtől és abba a dimenzióba kerül, ahol valódi halálakor lesz. A különbség csupán annyi, hogy a testtel való összeköttetés megmarad, így a visszatérés bármikor lehetséges.
Mivel ilyenkor a test nem nehezíti a lélek munkáját, gyakran előfordul, hogy álmunkban repülünk, vagy úgy úszunk, mint ahogy soha nem lennénk rá képesek. Különösen a repülésnél lehetünk biztosan abban, hogy egy másik dimenzióban járunk, akárcsak születésünk előtt tettük, és halálunk után fogunk – annyi különbséggel, hogy halálunkkor tovább tudunk menni. Mint egy videojátékban: amíg csak a demó verzió van meg, csak egy bizonyos pályáig juthatunk el. Ugyanerről számolnak be azok is, akik csak pár percig tartózkodtak a halálban: repülnek a fény felé, ám nem érik el céljukat, és újra a testükben találják magukat.
Nem minden álmunkra emlékezünk – vannak olyanok, akik egyáltalán nem emlékeznek arra, hogy mi történt velük éjszaka. Ennek oka, hogy csupán annyi marad meg bennünk reggelre, amennyit mi magunk képesek vagyunk befogadni és feldolgozni. Azok, akik jobban hisznek a spirituális világban, többre emlékeznek, mint azok, akik teljesen elzárkóznak ettől.
Amikor hirtelen térünk magunkhoz egy álomból, legyen ennek oka akár egy rossz élmény alvás közben, vagy az ébresztőóra, egy hirtelen rántást érezhetünk. Ez akár abban is megnyilvánulhat, hogy álmunkban a mélybe zuhanunk, vagy egyszer csak elkezdünk repülni. Ilyenkor szakad meg az összeköttetés a másik dimenzió és köztünk, és zuhanunk vissza a testünkbe.
Olykor egy olyan szerettünkkel is találkozhatunk álmunkban, aki már régóta nincs velünk. Kettős érzés az ilyen, hiszen mivel össze vagyunk kötve testünkkel, tudjuk, hogy amit látunk, nem történhet meg, mégsem kérdőjelezzük meg a valószínűségét, csak élvezzük a találkozás perceit. Ismerősünk sokszor csak jelen van, de ha szerencsések vagyunk, beszél is hozzánk, vagy éppen üzenetet ad át olyan céllal, hogy földi életünkben használjuk. Az ezoterikus tanok szerint ezek a jelenések nem kizárólag az illető hiánya miatt jönnek létre, hanem azért, mert a másik dimenzióban tartózkodó lélek találkozni szeretett volna velünk.
Bármilyen élmények is érnek álmunkban, bármily titkokra is jövünk rá, sajnos nem mindet tudjunk magunkkal hozni az életbe, mert akkora tudással találnánk szembe magunkat, amit az elme képtelen feldolgozni.
