Huszonnégy év után megtalálták Till Tamás gyilkosát, ám a törvényeink miatt szabadon távozhatott a tárgyalásról. Vallott, és ment, mint aki jól végezte dolgát. Ez tényleg megtörténik?
Till Tamás tizenegy évesen tűnt el 2000. május 24-én. Gyereknapi programra indult, a szülei pedig soha nem látták viszont. Sejthető volt, hogy mi történt vele, ám csak most találták meg földi maradványait, mégpedig egy garázs aljzatbetonjában. Bár számos teória volt arról, hogy a kisfiúval mi történhetett, most kiderült, hogy a feltételezett elkövetőknek nem volt köze Tamás halálához.
Mint a rendőrség keddi sajtótájékoztatójából kiderült, egy Budapesten élő férfi beismerte, hogy ő volt az elkövető, és erről vallomást is tett. Mindennek ellenére nem kerül börtönbe.
Éljen a magyar igazságszolgáltatás!
F. János. Így írják, merthogy a magyar jogrendben nem fedik fel a bűnözők nevét. Nekik is vannak jogaik ugyebár. Ez eleve érthetetlen, hiszen több országban is nemcsak névvel, hanem fotóval is illusztrálják a gyilkosságról szóló cikkeket, merthogy az embereknek joguk van tudni azt, hogy ki volt az elkövető. De nem itthon! Miért is kellene tudnunk, hogy elmegy-e mellettünk az az ember az utcán, aki hidegvérrel megölt egy tizenegy éves kisgyereket? Merthogy ez történt!
Tizenhat évesen kiment cigarettázni munka közben, majd találkozott az arra bicikliző Tamással. A műhelynél lévő tárolóba vezette a kisgyereket, ahol bántalmazta, majd egy ácskapoccsal megölte. Minden ok nélkül. A gyilkosság további körülményeit el lehet olvasni a Telex oldalán, nem merülnék jobban bele, mert F. János tettének felháborító tényét az fokozza, hogy mivel a gyilkosság idején 16 évnél idősebb, ám 18 évnél fiatalabb volt, bár a bűncselekmény nem, az elkövető büntethetősége elévült, méghozzá 2015-ben, merthogy az elkövető kiskorú volt, amikor cselekedett, így hiába oltott ki egy életet, legfeljebb 15 évet kaphatott volna, ami ugyebár már letelt.
Egy tizenhat éves már tudatában van, tudatában kell, hogy legyen a tetteinek. Hogyan évülhet el egy gyilkosság? Hogyan tud ez az ember ezzel a tudattal élni, hogy megölt egy ártatlan gyereket? Persze, ha börtönbe kerülne nem hozná vissza Tamást, de egy kis megnyugvást jelente nemcsak a szülőknek, hanem nekünk is.
Till Tamás gyilkosa – A szörnyek köztünk járnak
A szülők bár végre eltemethették a fiukat, most azzal kell szembenézniük, hogy a gyilkos az eset óta éli világát, és most, hogy bevallotta tettét sem kell felelnie. Mert a magyar jogrend ilyen. Bár a rendőrség kihangsúlyozta, hogy a tettes összeomlott tette súlya alatt, ez a szülőknek édeskevés, és nekünk is.
Nem tudhatjuk, hogy milyen életet él azóta. Könnyen lehet, hogy pap lett belőle, orvos vagy tűzoltó, és úgy vezekel, hogy másokon próbál segíteni. Valljuk be azonban, erre vajmi kevés az esély. Aki tizenhat vagy tizenhét évesen, tetteinek teljes tudatában képes arra, hogy gondoljon egyet és gyilkoljon, annak miért számítana bármi?
Bár beismerte tettét, várt vele. Pontosabban kivárt, hogy már ne kelljen megbűnhődnie. Pontosan tudja, hogy a gyerekgyilkosok különös bánásmódban részesülnek a börtönben társaiktól. A magyar jogrendnek hála megúszta a büntetést. Bár más országokban is enyhébb a fiatalkorúan elkövetett gyilkosságokra kiszabott büntetés – Angliában például tizenkét évnél indul, és életfogytiglani is lehet – a gyilkosság ténye állandó, pláne akkor, ha különös kegyetlenséggel történik!
Most azonban a jog bánik különös kegyetlenséggel a szülőkkel, és velünk is. Merthogy a szörnyek köztünk járnak, és nem tudhatjuk, hogy mikor mennek el mellettünk az utcán, mikor gondolják úgy, hogy nem vagyunk szimpatikusak.
Annyi mindenen felháborodnak manapság az emberek: egy-egy pofonon, döngő lépteken, kicsi dolgokon. Nem lehetne, hogy most elérjük azt, hogy ne járkáljanak közöttünk gyilkosok? Nem csak saját maguk miatt. Tamás miatt sem!
Frissítés: öröm az ürömben, hogy ha gyilkosságért nem is, hamis tanúzásért börtönbe kerülhet a férfi, aki kioltotta Till Tamás életét.
Nyitókép forrása: Getty Images
