Azt gondolnánk, a szerelem első látásra valóban a szemünkkel kezdődik, egy pillantással, egy mosollyal, egy mozdulattal. A tudomány azonban egészen mást állít. Inkább az illat dönt?!
A kutatások szerint az emberi vonzalom gyakran nem a látvánnyal, hanem az illattal indul. Vagyis mielőtt bármit is mondanánk, mielőtt igazán tudatosítanánk, hogy tetszik valaki, a testünk már döntött.
A testillat ugyanis sokkal több, mint amit a parfümök vagy a tisztálkodási szokások befolyásolnak. Mindenkinek van egy egyedi, természetes illata, amely a genetikai kódjából, hormonháztartásából és immunrendszeréből fakad. Ez láthatatlan üzeneteket közvetít mások felé – olyanokat, amelyeket az agyunk tudat alatt értelmez. A szaglás az egyik legősibb érzékszervünk, közvetlenül kapcsolódik az agy érzelmekért és emlékekért felelős területeihez. Nem véletlen, hogy egy illat azonnal felidézhet bennünk régi emlékeket, vagy éppen ellenkezőleg, taszítást válthat ki, mielőtt tudnánk, miért.
Több pszichológiai és biológiai kutatás is kimutatta, hogy az emberek ösztönösen azokhoz vonzódnak, akiknek testaromája kiegészíti a saját immunrendszerükét. Ez a biológiai vonzalom nem tudatos döntés, hanem egy mélyen beépült evolúciós mechanizmus: a természet így próbálta biztosítani, hogy az utódok minél egészségesebb genetikai kombinációt örököljenek. Vagyis a „kémia” nem csupán metafora, valóban létezik, csak éppen a levegőben van.
A hatás/ellenhatás
A testünk tehát előbb reagál, mint az elménk. A szaglás által közvetített kémiai üzenetek befolyásolják, kit tartunk vonzónak, kivel érezzük magunkat biztonságban, és ki az, akinek a közelsége idegennek, sőt kellemetlennek tűnik. Mindez jóval azelőtt történik, hogy tudatos szinten értékelnénk valaki külsejét, hangját vagy stílusát.
Ez a felismerés új fényt vet a szerelem fogalmára is. Talán nem a szemünk, hanem az orrunk az, ami először „megszólal”, és eldönti, kivel lesz valódi kémia. Talán épp ezért érezzük olykor megmagyarázhatatlannak, miért vonz valaki, akiről első ránézésre nem is gondolnánk.
A szerelem első illatra tehát nem költői túlzás, hanem biológiai valóság. A testünk előbb tudja, mint mi magunk, és a szív gyakran csak később érti meg, miért dobban meg egy bizonyos illat közelében.