A csontok gyengülése nem mindig jár drámai tünetekkel és gyakran csak akkor derül ki, amikor már megtörtént a baj. Orvosok szerint több rejtett jel is utalhat arra, hogy csontjaid erőssége csökken.
Amikor az emberek az egészségük megőrzésére gondolnak, a csontok állapota gyakran háttérbe szorul olyan hangsúlyosabb betegségek mögött, mint a rák vagy a szívbetegségek. Pedig a nők esetében az életkor előrehaladtával a csontsűrűség komoly problémává válhat: a csontritkulás (oszteoporózis) meggyengíti a csontokat, és jelentősen növeli a törések kockázatát.
Mary Claire Haver, okleveles szülész-nőgyógyász, menopauza-specialista és a Texasi Egyetem Orvostudományi Karának docense egy külföldi lapnak beszélt a veszély súlyosságáról. „A nők körülbelül 50 százaléka élete során csontritkulás okozta törést szenved el” – mondta. „Ez háromszor gyakoribb, mint a férfiaknál.” A csontritkulást az Országos Arthritis-, Mozgásszervi és Bőrbetegségek Intézete úgy határozza meg, mint „olyan csontbetegség, amely akkor alakul ki, amikor csökken a csont ásványianyag-tartalma és tömege, vagy megváltozik a csont szerkezete és szilárdsága”.
A betegség következtében a csontok annyira gyengévé és törékennyé válhatnak, hogy akár egy elesés, sőt enyhe terhelés – például köhögés – is törést okozhat. Haver, aki egyben a The ‘Pause Life nevű, a nőket az életközépi változások során támogató egészség- és wellnessplatform alapítója is, megjegyezte: az ilyen törések utáni „lejtmenet” gyakran „rendkívül pusztító” lehet. Egy, a platform blogján megjelent bejegyzése szerint a csonttörések rokkantsághoz, halálhoz és magas egészségügyi költségekhez is vezethetnek.
Kockázatok és figyelmeztető jelek
Haver hangsúlyozta, hogy a csontritkulás „nagyrészt megelőzhető” betegség. „Ha már fiatalabb korban odafigyelünk az életmódra, a szokásokra és adott esetben a megelőzést segítő gyógyszerekre, az sokat segíthet abban, hogy idősebb korban elkerüljük azt a függetlenségvesztést, amelytől sok nő szenved” – mondta. A betegség nagyobb eséllyel fordul elő hormonális egyensúlyzavar esetén, emésztőrendszeri műtétek után, alacsony kalciumbevitel mellett, illetve evészavarokkal küzdőknél. A családi halmozódás szintén növeli a kockázatot. Azok is veszélyeztetettebbek, akik hosszabb ideig szedtek kortikoszteroid gyógyszereket – például epilepszia, reflux, daganatos betegségek vagy szervátültetés utáni kilökődés megelőzése miatt –, valamint akik cöliákiában, gyulladásos bélbetegségben, vese- vagy májbetegségben, multiplex mielómában vagy reumatoid artritiszben szenvednek.
Bár a csontritkulást gyakran „néma betegségnek” nevezik, mivel tünetmentesen is előrehaladhat egészen az első törésig, Haver szerint léteznek finom jelek, amelyek az átlagosnál alacsonyabb csontsűrűségre utalhatnak.
Ilyenek lehetnek:
- testmagasság csökkenése,
- hátfájás,
- visszahúzódó íny,
- gyenge, töredező körmök.
A csontritkulás kialakulásához bizonyos egészségtelen szokások is hozzájárulhatnak, például a mozgásszegény életmód, a túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzás. A Mayo Klinika szerint: „Azoknál, akik sok időt töltenek ülve, nagyobb a csontritkulás kockázata, mint azoknál, akik aktívabb életet élnek.”
Haver egyetért azzal, hogy a rendszeres testmozgás, valamint a megfelelő mennyiségű kalcium és D-vitamin bevitele – egészséges étrendből vagy étrend-kiegészítőkből – segíthet megőrizni a csontok egészségét. „Végezz testsúlyt terhelő mozgásformákat és ellenállásos edzést, kerüld a dohányzást és a túlzott alkoholfogyasztást, és beszélj orvossal minden olyan gyógyszerről, amely hatással lehet a csontok állapotára” – írta blogbejegyzésében. „Bizonyos esetekben rendszeres csontsűrűség-vizsgálat is javasolt lehet, hogy nyomon kövessük a csontok egészségét, és időben felismerjük az esetleges problémákat.”