A pszichoszomatikus betegségek sajnos bizonyos mértékben mindannyiunkat érintenek, ám ennek ellenére még mindig nagyon keveset tudunk róluk. Interjúnkból többek között az is kiderül, hogy milyen lelki sérülések állhatnak a fájdalmas menstruáció hátterében.
A pszichoszomatikus betegségek a legtöbb ember életében úgy vannak jelen, hogy nem is tudnak róla. Úgy hisszük, hogy normális, ha minden hónapban megszenvedjük azokat a bizonyos napokat, vagy ha a szüleinkhez vagy nagyszüleinkhez hasonlóan mi is szívproblémákkal küszködünk. Ám ennek nem kell így lennie. Szakértőnkkel, Makra Noémivel arról beszélgettünk, hogy milyen hatással van a testünkre az aktuális lelki állapotunk.
Coloré: Azt mondják, hogy minden betegségnek lelki oka van. Valóban így van?
Makra Noémi: Nem tudnék egyértelműen igennel válaszolni. Talán azért, mert ha rávágom, hogy természetesen, akkor kizárom annak lehetőségét, hogy megmutassam, valójában ez egy eléggé árnyalt téma. A testi-lelki egyensúlyt úgy lehet elképzelni, mint egy keverőpultot, amin, ha az egyik potmétert feljebb tolom, lehet, hogy egészen megváltozik a hangzás, és akkor állítani kell a többin is, hogy ismét jó legyen a zenénk. Tehát, ami igazán fontos, az az összhang. Ezért a testünk számára megfelelő életmód legalább annyira számít, mint a lelki és mentális szükségleteink figyelembevétele. Ezek folyamatos kölcsönhatásban és körforgásban vannak, és valójában az egyensúly megbillenése okozza majd a betegséget.
Hogyan köthetőek egyes fizikai tünetek bizonyos lelki problémákhoz?
Az, hogy a belső valóságunk valamilyen testi vetületet ölt, az egy elég komplex folyamat, és egyfajta hármasságot fedezhetünk fel benne. Gondoljunk arra, hogy amikor nagy dolgok történnek velünk, akkor ahhoz mindig erős érzelmek kötődnek. Ezekhez az érzelmekhez aztán társulnak gondolatok, melyek alapján valahogyan cselekszünk. Ha ez a három (érzelem, gondolat, tettek) harmóniában van egymással, akkor jól fogjuk érezni magunkat. Hiszen az történt, hogy meghallottuk a kis belső hangunkat, hallgattunk a megérzéseinkre és önmagunkkal harmóniában cselekedtük azt, ami jó nekünk. Igen ám, de mi lesz az elvárásoknak való megfelelési kényszerrel? Vagy mi van akkor, amikor a feloldatlan negatív hiedelmeink bekapcsolják az önsorsrontó programokat? Ilyenkor megbomlik ez a hármasság, mert bár a belső hang súg valamit, vagy nem halljuk meg, vagy nem törődünk vele és folytatjuk az életünket a kényszerpályán. Végezzük tovább a munkát, amit nem szeretünk, benne maradunk a rossz párkapcsolatban, hagyjuk, hogy a szüleink felnőttként is megmondják mit csináljunk, és így tovább. Ekkor indulnak el azok a biológiai folyamatok, amelyek később akár súlyos és elhúzódó betegségeket is képesek okozni. Legtöbbször arról beszélünk, hogy egy-egy traumatikus életeseménytől hogyan alakul ki a rák, de valójában az is legalább annyira káros, amikor éveken, évtizedeken át semmibe vesszük önmagunkat, a vágyainkat és elhisszük a saját hazugságainkat arról, hogy minden jó úgy, ahogy van, közben meg utáljuk az életünket.
A mikor elfelejtjük ápolni a nőiességünk, és megélni ennek a minőségnek az energiáit, akkor könnyen jelentkezhetnek cikluszavarok.
Tudnál konkrét példát is mondani egy lelki indíttatású biológiai folyamatra?
Azt látom, hogy az utóbbi időben, minket nőket elég sokféle egészségügyi probléma érint: hormonális zavarok, ciszták, daganatos megbetegedések, menstruációs problémák. Ez nem véletlen, hiszen egy olyan korban élünk, amikor amellett, hogy számos lehetőségünk van, mégis ott van mögötte, hogy ezek sok esetben szétforgácsolnak minket. Nagyon nehéz úgy élni, hogy valamelyik szerepünk ne sérüljön, vagy ne kerüljön konfliktusba egy másik életterülettel. Például, amikor elfelejtjük ápolni a nőiességünk és megélni ennek a minőségnek az energiáit, akkor könnyen jelentkezhetnek cikluszavarok. Ha a párkapcsolatunkban nem tudunk megfelelően működni nőként, mert egy konfliktus miatt oda az önbecsülésünk, akkor nagy eséllyel a petefészek lesz érintett. A rosszindulatú emlődaganatok mögött már megjelennek az anyai szerephez köthető blokkok. Bizonyos elméletek azt mondják, hogy a méh daganatos megbetegedéseinél gyakran ott van a héttérben a gyermekáldás iránti görcsös vágy, ami nem teljesült be. Nagyon fontos, hogy minden ember más, és ezért máshogyan, másmilyen érzelmi töltettel éljük meg az életünket és a testünkben ennek megfelelően a saját belső világunk irányítja a biológiai folyamatokat.
Kineziológiai pályád alatt gyakran előfordul, hogy azért keres meg valaki mert régóta nem múló fájdalma, betegsége van?
Igen, előfordult már, azonban fontos leszögezni, hogy a kineziológus és a kineziológiai stresszoldás nem gyógyít betegségeket. Viszont a tartós gyógyulás záloga, hogy a megbetegítő stresszeket ki tudjuk iktatni az életünkből. Ezen kívül egy elhúzódó orvosi kezelésnek, vagy magának a diagnózis közlésének is magas lehet a negatív érzelmi töltése, aminek oldása szintén segíti a felépülést. Dr. Máté Gábor A test lázadása című könyvében, a betegeivel végzett interjúk során jutott arra a felismerésre, hogy a súlyos esetekben mindig van valamilyen stresszes kapcsolat (pl. elhanyagoló anya, bántalmazó férj, energiavámpír család) a háttérben. Tehát láthatjuk, hogy a kapcsolataink stresszének oldása fontos része a testi-lelki egyensúlyunknak. Nemrég együtt dolgoztam egy mellrákos klienssel, akiből néhány mondat beszélgetés után egyből kibukott, hogy rendkívül megromlott a kapcsolata a lányával a válása után. A kineziológiai munka során azt találtuk, hogy valójában ezt az elszakadást már többször is átélte élete során, amikor a szülésnél a lányát egyből elvették tőle és hetekre inkubátorba kellett tenni, sőt már magzati korában a saját édesanyja is elszenvedett olyan stresszeket, amiket ő sejt szinten magában hordozott. Nem csoda, hogy magas önkétely jellemezte az anya-gyermek kapcsolatot nála.
Évekkel ezelőtt a menstruációs görcseimmel futottam jópár kört.
Ha helyreáll a mentális és a lelki béke lehetséges az, hogy akár gyógyszeres kezelésekre sem lesz szükség? Esetleg hirtelen negatív lesz a következő lelet?
Azokban az esetekben, amikor az életmód alapvetően rendben van és dominánsan a lelki tényezők táplálják a betegséget, akkor a lelki kiegyensúlyozottság jelentősen megnöveli a gyógyulási esélyeket. Vannak olyan esetek is, amikor a fájdalom hátterében nincs szervi elváltozás. Évekkel ezelőtt a menstruációs görcseimmel futottam jópár kört, de a legjobb orvosok is csak széttárták a kezüket és erős fájdalomcsillapítókat írtak fel. Sokáig szenvedtem, és jópár kineziológiai stresszoldással sikerült csak feloldani a nőiességemen lévő blokkokat. Megértettem, hogy nekem ezzel dolgom van, sőt generációs szinten is szükséges gyógyítanom a női ágat, ahhoz, hogy jól legyek. Mára már egész elviselhetőek ezek a napok.
Hol van az a pont, amikor érdemes számításba venni, hogy a tüneteknek mélyebb oka van?
Elhúzódó, kiújuló, krónikus problémák esetén mindenképpen vegyük számításba a lelki tényezőket. Ha évente egyszer megfázunk és pár napig ágynak dőlünk, annak lehet lelki oka, viszont nem biztos, hogy annyira zavar minket, hogy a baktériumokon vagy vírusokon kívül másra kezdjünk gyanakodni. De, amikor észrevesszük, hogy mindig a fontos eseményekre dőlünk ki, ott már érdemes más szemszögből is ránézni a problémára. Ha megfogalmazódnak bennünk ilyen és ehhez hasonló mondatok, hogy „mindig a nyaralásra betegszem le” vagy „ha beszélnem kell a főnökömmel arra a napra mindig berekedek”, akkor annak mentén már el lehet indulni, hiszen látjuk, hogy milyen esemény a kiváltó ok. Sajnos általánosságban elmondható, hogy a félelem gyengíti az immunrendszerünk, tehát a legjobb az lenne, ha nem várnánk a tünetekre, hanem folyamatosan dolgoznánk a stresszeinken és kialakítanánk a lelki ellenállóképességünket is.
