Nem minden diéta segít hosszú távon leadni a felesleget. Íme néhány olyan fogyókúrás program és stratégia, amelyek biztonsággal, tudatosan és szakértők segítségével segíthetnek a tartós eredmények elérésében.
A fogyás nem gyors trükkökön múlik, hanem azon, mennyire fenntartható az a rendszer, amit választunk. A legnagyobb hiba, amit el lehet követni, hogy rövid távú eredményekért hosszú távon káros módszerekbe kezdünk. Egyre több kutatás és szakértői elemzés jut arra a következtetésre: azok a programok működnek igazán, amelyek nem tiltásokra, hanem szokásformálásra, tudatosságra és életmódváltásra épülnek. Az alábbi megközelítések a tapasztalatok szerint nemcsak a kilókat segítenek leadni, hanem hosszú távon is tarthatók.

Kalóriaszámolás
A kalóriák nyomon követése sokáig mumusnak számított, pedig megfelelően használva az egyik leghatékonyabb eszköz lehet. Nem tilt meg ételeket, csupán segít reálisan látni, mennyit és miből eszünk. A siker kulcsa itt az, hogy a számolás ne kényszerré, hanem iránytűvé váljon.
Pontalapú rendszerek
Az olyan rendszerek, amelyek pontokkal dolgoznak, pszichológiailag sokkal könnyebben követhetők. Nem „jó” és „rossz” ételekben gondolkodnak, hanem arányokban. Ez csökkenti a bűntudatot, és segít abban, hogy az étkezés ne állandó stresszforrás legyen.
Mediterrán szemlélet
A mediterrán táplálkozás nem klasszikus fogyókúra, mégis sokaknál látványos testsúlycsökkenést eredményez. Zöldségek, gyümölcsök, halak, olívaolaj, teljes értékű gabonák – és az a szemlélet, hogy az étel öröm, nem ellenség. Ez az egyik leginkább szív- és hormonbarát irány.

Alacsony szénhidráttartalmú étrend
Sokan azért választják ezt az utat, mert rövid időn belül látványos változást hoz. A csökkentett szénhidrátbevitel segíthet az étvágy szabályozásában és az inzulinszint stabilizálásában, viszont hosszú távon csak akkor működik, ha nem válik túlzottan szélsőségessé.
Időszakos böjt
Az időszakos böjt nem az étel minőségére, hanem az étkezések időzítésére helyezi a hangsúlyt. Sokaknál javítja az anyagcserét és az ételhez való viszonyt, de fontos, hogy ne kompenzáljuk túlzott evéssel a „nem evős”.