A szerencse nemcsak a szerelmi életünkben és a munkában mutatkozhat meg. Ahhoz is szerencse kell, hogy az örökölt, betegségből származó vagy baleset során elszenvedett fogyatékosság elkerüljön. Sokan vannak fogyatékkal élők, akik kénytelenek valamilyen hendikeppel létezni.
Segítenél? Így tedd!
Arról már volt szó, hogy bár nehezebbnek tűnhet a sérültek élete, de ezt sok esetben az épek gondolják így. Valójában nem mindig igénylik a segítséget, ezért mielőtt erőszakosan támogatni szeretnénk őket, mindenképpen kérdezzük meg, hogy igényli-e azt, és ha igen, akkor mit tehetünk értük?
Ha azonban úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy mégiscsak szükséges lehet bárminemű támaszra, akkor is először kérdezzük meg, hogy egyáltalán igényli-e. Ha elfogadja a segítségnyújtást, akkor is kérdezzük meg, hogyan tudnánk neki a leghatékonyabban támogatni. Amennyiben elutasítást kapunk, úgy azt el kell fogadnunk minden sértődés vagy erőltetés nélkül.
A fogyatékkal élő emberek pont ugyanolyanok, mint mások, csak az életmódjuk tér el. Éppen ezért egy kerekesszékes sem fog megsértődni azon, ha azt mondjuk, hogy foglaljon helyet, ahogyan a látássérült sem veszi zokon, ha elköszönéskor azt mondjuk neki, hogy viszont látásra.
Ezek berögzült, az illemszabályt betartó emberek veselkedéséhez hozzátartozó mondatok, amelyeket megszokásból, rutinból mondunk. Ha kicsúszik a szánkon, nem történik semmi rossz, nem veszik zokon.
Ha egy láttássérült számára igazi segítségként szeretnénk funkcionálni, akkor kínáljuk fel a karunkat, amibe belekapaszkodhat. Ha van vakvezető kutyája, akkor bármennyire is cuki az eb, nem simogatjuk meg, nem zavarjuk a munkájában.
A mozgásukban korlátozott személyek segítségnyújtásánál fontos szabály, hogy bármilyen segítő eszközt vagy járművet használ, ahhoz mi nem nyúlunk. A kerekesszékben ülő személlyel való beszélgetés során érdemes hozzá lehajolni, leguggolni, hogy ne kelljen neki tartósan felfelé néznie.
A hallásukban sérült ember nem fog jobban hallani, ha ordítunk neki. Reflexből jövő viselkedés ez, de felesleges. Helyette igyekezzünk vele szembe helyezkedni, hogy ha szájról olvas, akkor az könnyebben menjen. Igyekezzük ezt is a legtermészetesebb módon intézni, mert az eltúlzott artikuláció is megnehezítheti a dolgát. Nyugodtan vissza is kérdezhetünk, hogy értette-e, amit mondtunk és akkor sincs semmi gond, ha többször meg kell ismételni a mondandót. A hallássérülés mértéke a beszédükben is megmutatkozhat. Egyesek elég jól beszélnek, mások szaggatottan és nehezebben érhetően, de ebből semmilyen következtetést sem szabad levonni az intelligenciájukra vonatkozóan.