Japánban a magány nem csupán egyéni érzés, hanem társadalmi jelenség is, ezért a közösség és a szolgáltatások kreatív módon reagálnak rá, hogy segítsenek az embereknek kapcsolódni egymáshoz és enyhíteni az elszigeteltség érzését.
Japánban a magány nem pusztán egyéni érzés, hanem társadalmi jelenség. A hikikomori kifejezés évtizedek óta része a közbeszédnek: olyan embereket jelöl, akik hónapokra vagy akár évekre bezárkóznak az otthonukba, minimálisra csökkentve minden emberi kapcsolatot. Ami korábban sokkoló kivételnek tűnt, ma már globális tapasztalat. A kérdés az, Japán milyen – néha meghökkentő – válaszokat adott erre az állapotra.
Bérelhető társaság – ha nincs kivel beszélgetned
Japánban valóban működnek „bércsalád” szolgáltatások. Ezek közül az egyik legismertebb az Ossan Rental, amelyet 2012-ben indított el Takanobu Nishimoto. Az „ossan” szó középkorú férfit jelent, gyakran enyhén gúnyos felhanggal. Nishimoto azonban üzleti modellt épített erre az identitásra. Az ügyfelek óradíjért bérelhetnek egy középkorú férfit beszélgetésre, tanácsadásra, eseményre kísérőnek vagy akár zenélésre. Szabály: nincs érintés. A szolgáltatás kizárólag társas jelenlétről szól. A jelenség elsőre abszurdnak tűnhet, valójában azonban pontos diagnózis: sokan nem romantikus kapcsolatra, nem fizikai intimitásra vágynak, hanem egyszerű figyelemre. Arra, hogy valaki meghallgassa őket.
A férfi, aki egy lakásban élt meztelenül – ország-világ előtt
1998-ban a japán televízió egyik legkegyetlenebb társadalmi kísérlete indult el a Denpa Shōnen című műsorban. A résztvevő, Tomoaki Hamatsu – későbbi művésznevén Nasubi – egy lakásba zárva próbált megélni úgy, hogy kizárólag magazinok nyereményjátékain vehetett részt. Nem dolgozhatott, nem hagyhatta el a lakást. Sem ruhát, sem élelmet nem kapott. Kezdetben csak kekszen élt. Hónapokon át küldte be a pályázatokat, és várta, hogy nyerjen valamit: rizst, konzervet, vécépapírt. Ruhát soha nem sikerült. Több mint egy év után érte el a kitűzött célt. A legmegdöbbentőbb fordulat csak ezután jött: nem dokumentumfilm készült róla, hanem élő adásban közvetítették az életét, tudta nélkül. Meztelenségét egy digitális padlizsán grafikával takarták ki. A történet könnyen végződhetett volna tragikusan. Nasubi azonban később médiaszereplő lett, és még a Mount Everestet is megmászta. A kísérlet brutális volt, de rávilágított arra, milyen könnyen válhat valaki láthatóvá és láthatatlanná egyszerre.
Felmondani valaki más által
Japánban a munkahelyi lojalitás hagyománya rendkívül erős. A személyes felmondás sokak számára komoly szorongást jelent. 2017-ben jelent meg az Exit nevű vállalkozás, amely díj ellenében átvállalja a felmondás bejelentését a munkáltató felé. Formailag jogszerű, kulturálisan azonban tabudöntő megoldás. A hagyomány szerint a munkavállalónak személyesen, tiszteletteljesen kell búcsúznia, gyakran ajándékkal is. Az Exit ezt a teljes konfrontációt kiváltja. A szolgáltatás fennmaradása azt mutatja, hogy az igény valós. A konfliktuskerülés intézményesített formát öltött.
Egy telefonfülke a szélnek
Japán északi részén, Ōtsuchi városában áll egy különös telefonfülke. A készülék nincs rákötve semmilyen hálózatra. Aki felemeli a kagylót, nem ér el senkit. A fülkét Itaru Sasaki hozta létre 2010-ben, miután elveszítette egy közeli hozzátartozóját. Úgy érezte, szüksége van egy helyre, ahol beszélhet hozzá. Egy évvel később a 2011-es földrengés és cunami a város lakosságának jelentős részét elpusztította. A „szél telefonja” nyilvánossá vált, és a gyászolók számára szimbolikus térré alakult. Azóta tízezrek keresték fel a helyet. A beszélgetés egyirányú, a szavakat a szél viszi tovább. A gesztus mégis segít strukturálni a veszteséget, kimondhatóvá teszi a kimondhatatlant.
Huszonkilenc év egy lakatlan szigeten
Masafumi Nagasaki 1989-ben nyugdíjba vonult, majd egy apró, lakatlan szigetre költözött Okinava térségében. Közel három évtizeden át élt ott egyedül. Egy tájfun elpusztította a ruháit, és onnantól meztelenül maradt. Időnként ellátogatott a szárazföldre utánpótlásért, de alapvetően teljes elszigeteltségben élt. 2018-ban hatósági döntéssel vitték vissza a civilizációba, miután egészségi állapota megromlott.