Írni mindenki tud – valamilyen szinten. A helyesírás azonban más kérdés, ugyanis rendkívül sokan követnek el kisebb-nagyobb helyesírási hibákat. Összeszedtük a leggyakoribbakat, amik előfordulnak a különböző internetes oldalakon, legyen szó közösségi médiás kommentről vagy akár újságcikkről. Vélemény.
Érdekes dolgok a helyesírási hibák. Sokan – köztük én is – egy hozzászólás vagy egy nem profi által megfogalmazott hirdetés alapján kialakítanak egy képet a sorok írójáról. Ha valaki ,,eszt” az autót vagy ,,aszt a biciglit” adná el, az ember elgondolkodik, hogy hol a csapda, ugyanis ha valaki alapvető szabályokkal nincs tisztában, vagy éppen helyesírás tekintetében ennyire igénytelen, miért pont a járművét vitte volna rendszeresen szervizbe?
Egyébként normális vagyok?
Már az idegesítő szavakat tartalmazó gyűjtések esetében is megkaptam, hogy valami bajom lehet, amiért engem ilyesmi képes felidegesíteni. Az ezt hozzászólóknak van egy jó hírem: igazuk van! Egy pszichológiai vizsgálat során ugyanis kiderült, hogy valóban nem mindenkit zavarnak a szabályoktól való eltérések, és ennek megvan a maga oka! Látatlanban azt gondoltam, hogy akit nem zavarnak a helyesírási hibák, önmaguk sem túl jó helyesírók, ezért nem akadnak fenn olyasmin, amit esetleg ők sem ismernek. Az eredmények azonban azt mutatták ki, hogy az introverált embereket zavarják az írásban elkövetett hibák, azaz azokat, akik általában meggondoltabbak és visszahúzódóbbak, mint extrovertált társaik.
Az írásban vétett hibák a vizsgálatban érintették az elgépeléseket is, és tanulmány arra mutatott rá, hogy a lelkiismeretes emberek az elgépeléseket is komolyan vették, és valódi hibának értékelték. Személy szerint egy-egy melléütött billentyűt nem tartok egyenrangúnak a tudatlanságból vétett hibákkal, hiszen bárkivel megesik, hogy ,,elgápel” valamit.
Helyesírási hibák – a TOP 10-es lista
Ha introvertált vagyok, ha nem (de, az vagyok, kit akarok átverni…) vannak olyan helyesírási hibák, amik láttán megkérdőjelezi az ember, hogy az illető kijárta-e a nyolc általánost. Nem azt kérem számon, hogy mindenki helyesen le tudja írni, hogy Babitscsal, vagy hogy rögtön tudjuk a választ arra, hogy hogyan kell leírni, ha valaki New York-i, vannak bizonyos alapok, amiket illik tudni, ha jó benyomást szeretnénk tenni magunkról.
A lista teljes mértékben szubjektív, de ezeket a hibákat látom a leggyakrabban, és megkérdezett ismerőseim is ezeket emelték ki leginkább.
Igekötők
,,Ha az igekötő közvetlenül az előtt az ige (vagy igenév) előtt áll, amelyikhez tartozik, egybeírjuk vele”. Sokan emlékeznek erre az alapszabályra az iskolából, ám számtalan esetben csak a fele marad meg, vagyis az, hogy az igekötőt egybe kell írni valamivel. Ezekből a részemlékekből születnek az olyan szókapcsolatok, mint például a ,,bekell mennem a városba” vagy a ,,beakartam csukni az ajtót”. Ilyen esetben helyesen egybeírják az igekötőt, csakhogy nem azzal az igével, ami hozzátartozik, hiszen helyesen ,,bemenni a városba” és ,,becsukni” az ajtót, és ilyenkor a közéjük került ,,kell” és ,,akartam” teljességgel szétbombázza a mondatot, tehát ugrik a szabály.
Egyelőre sokan nem tudják, mi az az egyenlőre
Nagyon gyakran előfordul a két szó írásban való tévesztése. Kiejtésben rendkívül hasonló, sőt, de nem mindegy, hogy egyenlőre vágja fel az ember a kenyeret, vagy egyelőre nem vágja fel!
Helytelen helyiség
Hasonló a helyiség és helység problémája is. Töredelmesen bevallom: miután leírom ezt a szót egy-egy cikkben, mindig megnézem, hogy biztos, hogy a megfelelő hely(i)séget használtam-e. Helyiség ugyanis az a szoba, ahol ezt a cikket olvasod, kedves olvasó, a helység pedig a település, ahol olvasod. Erre a nyelvtani hibára a Szomszédok egyik részében is felhívták a figyelmet, amikor is Kutya úr kioktatja az egyik szereplőt a szó helyes használatáról: az ő birodalma, az olvasószoba ugyanis helyiség volt!
Fiúk! Megszületett a fiuk!
A fiúk és fiuk írásmódjával nemcsak a kommentelőknek, hanem az újságíróknak is meg szokott gyűlni a baja. A Pál utcai fiúk különös lenne rövid u-val, viszont Nemecsek és Nemecsekné a fiukat gyászolták a könyv végén, nem a fiúkat!
Esz(t)em megáll!
Talán ezt nem is kell magyarázni. Kutatásom szerint az eszt és az aszt nem a leggyakoribb probléma, de félve attól, hogy elterjed, szögezzünk le ezt-azt!
Emily Párizsban… vagy Párizsba?
Ba-ban, be-ben. Igencsak gyakori hiba, hogy szegény n betű áldozatául esik a lustaságnak vagy épp a butaságnak. Nem mindegy ugyanis, hogy Londonban van valaki vagy Londonba megy valaki.
Ezt muszáj megjegyezni!
Az ly és a j okozta nehézségekről egy vaskos kötetet meg lehetne tölteni. Azt mindenki megtanulta, hogy a lyuk az egyetlen szó, ami ly-nal íródik, a többi esetében pedig sokszor a szerencsére bízza magát az ember: vagy így kell vagy nem. Muszáj. Így kell!
Mivel is fizetünk?
Bankkártyával, nyilván! Ezen kívül ott vannak a pénzérmék, na meg a készpénz is! Ugyan a kezünkben fogva fizetünk vele, ne essünk bele abba a hibába, hogy emiatt z-vel írjuk (kézpénz)!
Még egy kulturális kérdés!
A kultúra hosszú ú, ez tény, de nem ugyanez a helyzet a kulturálissal, ahogy a muzeális sem marad hosszú ú a múzeum miatt!
És végül BÚÉK!
December felé közeledve nem maradhat ki egy aktualitás sem a listáról, mégpedig a boldog új évet kívánás rövidítése, a BÚÉK, amit leggyakrabban BUÉK-nak olvashatunk. Ha egy újévi (vagy a buék logikája alapján ,,ujévi”) fogadalmat tennénk, ez legyen az: BÚÉK-kal kívánjuk a legjobbakat!
Nyitókép forrása: Coloré
