Sok embernek van szüksége jelenleg segítségre, és lehet, hogy te is közéjük tartozol. Ha munkanélküli vagy, segítségre lehet szükséged a bérleti díj kifizetéséhez, az élelmiszer vásárlásához, vagy a közüzemi és orvosi költségek kifizetéséhez. Ha nagy a kockázata a vírus okozta szövődményeknek vagy fogyatékossággal élsz, és nem tudod elhagyni a házad, szükség lehet valakire, aki biztosítja az ellátást.
Ha depresszióban, PTSD-ben, szorongásos rohamokban vagy más mentális és érzelmi nehézségekben szenvedsz, amelyet a társadalmi elszigeteltség, erőszak vagy a jövő bizonytalansága okoz, akkor lehet, hogy beszélned kell egy mentálhigiénés vagy spirituális tanácsadóval – vagy legalábbis egy gondoskodó baráttal, akivel megoszthatod aggodalmaidat.
Sokunknak nagyon nehéz segítséget kérni. Szégyellhetjük magunkat vagy zavarban lehetünk. Azt gondolhatjuk, hogy képesnek kell lennünk arra, hogy önállóan kezeljük ezt a helyzetet. Lehet, hogy büszke vagy arra, hogy önellátó vagy, és képtelen vagy beismerni, hogy támogatásra van szükséged. A segítség elfogadását összekapcsolhatod fejben azzal, hogy gyenge és sebezhető leszel.
Immunhiányos szomszédom, Amba is ezt érezte. Amikor a járvány elkezdődött, félt elhagyni otthonát, mert félt. Azok a barátok és családtagok, akik általában élelmiszert vittek át neki, karanténba kerültek, és Amba nem akarta őket zavarni. Közel két hétig nem volt elég élelme.
Még akkor is, amikor a készletei fogytak, úgy gondolta, hogy képes lesz egyedül kezelni a helyzetet, és úgy érezte, mintha az lenne a hibája, hogy nem megfelelően rendezte be a kamráját. Ahogy éhes lett, fontolóra vette, hogy egy cetlit hagy a szomszédok lakásának ajtaján, de zavarban volt, és szégyellte, hogy segítséget kért tőlük. Végül felfigyelt egy Facebook-bejegyzésre a szomszédságunkban található segélyhálózatról. Amikor elérte őket, több zsák élelmiszert szállítottak a lakásába.
Bölcs dolog annak a megértése, hogy egyikünk sem boldogul önállóan. Mindannyian mások segítségére támaszkodunk. Bár a legtöbben nem szeretjük beismerni, életünk során mindenkit támogatnak más emberek.
Gyerekként család, tanárok, szomszédok, barátok, orvosok, sőt idegenek is gondoskodtak rólunk. Felnőttként életünk minden pillanata más erőfeszítéseitől függ: az áramot az biztosítja, aki közüzemi társaságoknál dolgozik, ételeinket a mezőgazdasági dolgozók művelik és terjesztik, valamint olyan egyszerű szükségleteket, mint az aszpirin, sampon az ágyneműt számtalan láthatatlan ember munkájának köszönhetően készítik, szállítják és terjesztik.
A magaddal való törődés azt jelenti, hogy tudd, mikor kell segítséget kérni, és megtanulod elfogadni. Ez magában foglalhatja az összes erőforrást: munkanélküliség, állami kölcsönök, magán támogatások és egyéb lehetséges juttatások igénylése, a hálózaton lévő emberek és szervezetek felkérése, hogy segítsenek abban, amire szükséged van, kapcsolatba lépni egy terapeutával, spirituális tanácsadóval vagy egy kedves baráttal, hogy megbeszéld érzelmi állapotod. Bátorság kell ahhoz, hogy megengedd magadnak, hogy sebezhető és egészséges legyél.
Képek forrása: pixabay.com
