A fogyás nem egyszerű, különösen úgy, hogy egészségesek maradjunk közben úgy mentálisan, mint fizikailag. Ennek ellenére nem lehetetlen, és ezt szerzőnk saját magán tapasztalta!
Az egészséghez alapvetően hozzájárul a magasságunkhoz való megfelelő súly – mondják a szakértők – és sokan fogyásra szorulnak, hogy egészségesnek mondhassák magukat. Ez alól én sem voltam – vagyok – kivétel, és a hosszú, fogyókúrával teli évek alatt sok mindenre rájöttem, például arra is, hogy nem kell mindent úgy csinálni, ahogy azt a hozzáértők mondják. Hogy miért? Mert minden ember más!
Dramaturgiailag az lenne indokolt, ha úgy folytatnám, hogy igen, meg lehet úgy úszni ezt a fogyókúra-dolgot, hogy semmi dolgunk, csak hátradőlünk, és valami tündér elintézi helyettünk a nehezét. Le kell lőnöm a poént: nem így van, mert van, amit nem tudunk megúszni, így ezt sem!
Fogyás egészségesen
Bár vannak arra különböző technikák, hogy teszem azt egy hónap alatt hat-nyolc kilótól megszabaduljunk (alapjáraton a heti fél vagy egy kiló mínusz tekinthető egészségesnek). Számos módszer van tehát arra, hogy drasztikusan fogyjunk rövid idő alatt, ám szervezetünk nem lesz hálás érte. Tapasztalhatunk hajhullást és az emésztés lassulását is, valamint az immunrendszerünk sem fog megfelelően működni. A rendszer bizonyos szempontból összeomlik, hiszen nem azt kapja, amit eddig, sőt, sokkalta kevesebbet!
Egy fogyókúrának csakis úgy érdemes nekivágni, hogy pontosan tudjuk, hogy nem lesz könnyű menet. Kitartásra lesz szükség, hiszen ahogy nem két hónap alatt szaladt fel ránk a felesleg, nem is annyi idő alatt fog lemenni.
A türelem tehát kulcsfontosságú, és bár rendkívül nehéz életmódot váltani, nem úszhatjuk meg, de lehet könnyíteni a helyzeten!
Szabjuk saját magunkra!
Ha orvostól vagy dietetikustól kérünk tanácsot, általában tanácsokkal látnak el, de nem tudhatják, hogy a szervezetünk hogyan működik. Saját példámat kell hoznom: számtalan diétát próbáltam már, és mellé a heti legalább három alkalom sportot is. Általában nem történt semmi, sőt, volt olyan fogyókúrás módszer, amitől híztam!
A hormonális értékeim súlyosbították a fogyásnehézséget, és durcásan elkönyveltem, hogy kövér maradok, nem érdekel. Természetesen sosem akartam beletörődni, mert nem az a típus vagyok, aki csak úgy beletörődik az ilyesmibe. Befizettem egy dietetikushoz, de nem tartottam be mindent, amit mondott, hanem kialakítottam a saját rutinomat. Segítségnek viszont kiváló volt, mert több jó ötletet kaptam tőle az étkezésre vonatkozóan.
A reggeli kakaóról le kellett mondanom, azt nem úsztam meg, de most már kiválóan működik helyette a por-cappuccino is. Mert megszoktam. Ha már megszokás: három hetet mondanak, hogy annyi idő alatt szokja meg az ember az újat. A túrót! Öt hónap után is lazán visszaszoktam a kakaóra, amíg vízzel próbáltam pótolni. A cappuccinóról még nincsenek adataim, mert csak két és fél hónapja iszom a kakaó helyett, de már nem kívánom reggelente az édes mannát, sőt, eszembe sem jut a kakaó, mint opció. A dietetikus ugyan a vizet ajánlotta, szenvedtem, mint a kutya, és minden reggel kínlódás volt.
Persze a fogyásért meg kell küzdeni, de ha ilyen szinten szenvedünk, nem fogjuk tudni hosszabb távon tartani magunkat az előírtakhoz!
Ugyanez a helyzet a kajával is! Nem fog működni, hogy ,,ezentúl nem eszem tésztát” mert belepusztulunk! Elárulom: semmi nem történik, ha heti egyszer jóízűen eszünk egy tányér tésztát, semmi! A hangsúly azon van, hogy ne mindennapos legyen!
Ha valakinek a sport megy nehezen, az próbálja meg kitapasztalni, hogy mi az, amit a legkevesebb utálattal csinál, mert kell lennie ilyennek! A heti három-négy benti torna nem az én sportom volt, utáltam, kínlódtam. Helyette naponta kimegyek futni 1,6 kilométert. A futás erős túlzás, sőt, tán még a kocogás is, ez a napi tizenöt perc mégis elég arra, hogy a kajára való ügyelés mellett beinduljon a fogyás.
Bár a szakértők azt mondják, hogy a fogyás nagyrészt az étkezésen múlik, ez is egyéni. Én ehetek bárhogyan, ha nem sportolok, nem fogok fogyni, viszont ez a napi negyedóra futás megteszi a hatást.
Ahhoz azonban, hogy ezeket megtudjam magamról, ki kellett tapasztalni magamat, és ez is idő volt. Akár hónapokig is eltarthat, míg az ember rájön, mi válik be nála. Ehhez elengedhetetlen egy mérleg, amire bár ódzkodhatunk ráállni, látnunk kell, hogy amit csinálunk hatékony-e. Egy tesztidőszak egy, legfeljebb két hét legyen csupán, mert ebből már kiderül, hogy hatékony-e a módszerünk, és ha nem, változtassunk, kísérletezzünk, egészen addig, míg el nem indul lefelé a mérleg!
A lényeg, hogy ne akarjuk gyötörni magunkat, és hetek alatt megszabadulni a hosszú évek alatt lerakódott súlyoktól, mert nem fog menni. Szépen, nyugodtan, komótosan, és így szenvedni sem fogunk!
Nyitókép forrása: Getty Images