A párkapcsolatban élő nők többsége bizonyára szemtanúja volt párszor annak, hogy párjuk mennyire nehezen viseli, ha lebetegszik. Már a hőemelkedés túlélése is komoly kihívást tud jelenteni az erősebb (?) nem képviselőinek. Utánanéztünk, hogy valóban komolyan vehető-e az úgynevezett férfinátha.
A férfinátha az a jelenség, amikor egy látszólag, betegség tüneteitől alig gyötört férfi az ágyat nyomja, és semmire nem képes, mert beteg és szenved.
Ezzel én is rendszeresen találkozom. A jelenség jellemzően a semmiből bontakozik ki a szemem előtt: a férjem hazajön, jókedvű, elmegy sportolni, visszajön, fürdik, majd mire felmegyek hozzá, fekszik és fogja a homlokát. ,,A színjáték első felvonása” – mondatja velem a sok év és a rutin. Lázmérés következik, és a rémes eredmény: 36.9. Hát ez már majdnem hőemelkedés, és a torka is kapar. ,,Hívjak papot?” – kérdezem megértően.
Általában így indulnak nálunk a betegségek, és ez nem téves riasztás, ugyanis ténylegesen pár nap láz követi. Az ember lánya kitart, ez a férj tényleg beteg, így anyja helyett is ápolom a legyengült férfináthást. Bőséges reggeli, óránként egy bögre tea, ebéd két részletben. Mindig az van a tálcán, amit a beteg kíván.
Második nap. A betegség látszólag a tetőpontján, már 38.1 a láz. Ez nem tréfa. Közben a Hattyú halála a ,,színpadon”. Reggeli és ebéd után elgyötörten szólal meg kedvesem az ágyból: ,,kéne vacsoráznom, mert teljesen le fogok gyengülni”.
E pontnál szoktam úgy érezni, hogy most már függöny, mert a legrosszabb napjaimon sem szoktam ennyire látványosan szenvedni. Az internetet böngészve azonban kiderült számomra, hogy ez nem színjáték: a férfiak tényleg szenvednek, mint a kutya, és mi sem azért bírjuk olyan jól a betegségeket, mert hősök vagyunk! Ahogy sok minden más esetében, most is a hormonokban kell keresni a választ.
Brit tudósok és a férfinátha
A British Medical Journal 2017-es tanulmánya szerint van benne ráció, hogy a férfiakat jobban megviseli az a betegség, ami a nőket kevésbé.
Állatkísérletek kimutatták, hogy a fertőző betegségek a nőstényekben sokkal kevésbé intenzívek, mint a hímeknél. Bakteriális fertőzés esetén például a hím egerek sokkal gyakrabban szenvedtek gyulladásos tünetektől, mint a nőstények, és a testhőmérsékletük is jobban reagált a baktériumra.
Kutatók szerint a nemek eltérő hormonrendszere állhat a dolog hátterében: a nőstények ösztrogénszintje magasabb, mint a hímeké, ezért az immunrendszerük is strapabíróbb. Ennek fő oka, hogy az ösztrogén hatására több antitest termelődik, így a nők szervezete védettebb, mint a férfiaké.
Az elméletet embereken is tesztelték: férfiak orrából kivettek sejteket, amiket ösztrogénnel kezeltek, melynek hatására a sejtek jobban ellenállóbbak lettek a fertőzéseknek.
Egy idei tanulmány kimondja, hogy ha már megtörtént a fertőzés, a gyógyulás alatt a nők produkálnak erősebb tüneteket: magasabb lázat, hevesebb köhögést, intenzívebb orrfújást. Ennek fő oka az immunrendszer válasza a fertőzésre, ám minél intenzívebb a reakció, annál hamarabb legyűrhetjük a betegséget.
Egy másik elmélet az evolúcióra vezeti vissza férfináthát. Amikor az ősembereknél a férfi vadászni járt, szervezetének idejekorán jeleznie kellett, ha fertőzés állt a háttérben, mert egy fertőzött szervezett gyengébben teljesít vadászatkor és a tevékenységgel járó esetleges menekülés során. Mivel időben kiderült, hogy a férfi le fog betegedni, nem kellett kockáztatnia az életét azzal, hogy fertőzötten áll neki levadászni a vacsorát.
Mindegy, hogy evolúciós vagy biológiai szempontból közelítjük meg a kérdést, tény, hogy a férfiakat jobban meggyötrik az influenzához hasonlatos betegségek, úgyhogy ha látványosan szenvednek, nem megjátsszák. Vagy legalábbis nem csak.
Miben működünk még másképp?
A betegségeken kívül más is van, ami máshogyan hat a férfiakra és a nőkre. Egy tanulmány szerint a nőknek az ölelés segít a stressz kezelésében, míg ugyanez férfiak esetében hatástalan. Ettől még természetesen nekik is sokat jelenthet az ölelés, de mégsem bír olyan pozitív hatással, mint nőknél.
