Mind mások vagyunk és annak ellenére, hogy ezt elfogadjuk, felfigyelhetünk azokra, akik viselkedésükben különböznek. Az autizmus spektrumzavar már gyermekként diagnosztizálható. Vannak, akik egész jól és sokáig leplezni tudják. Ezúttal a felnőtt autizmusról lesz szó.
A színfal és ami mögötte van
Az autizmus komplex idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amely esetében az észlelési- és információfeldolgozási zavara az érintettek mindennapi életére és kapcsolataira is hatással van. Már korai gyermekkorban megmutatja magát ez a zavar, amely főleg a gyenge kommunikációs képességben, a sztereotip és abnormális viselkedésben és a csökkent mértékű társas kapcsolatokban nyilvánul meg. Ám a felnőtt autizmus esetében későn derül ki az igazság.
Két fő csoportját különböztetik meg. Az egyik a kevésbé súlyos Asperger-szindróma, amelyet általában 3 éves kor után diagnosztizálnak. A másik a Kanner-szindróma, amely már a korai gyermekkorban diagnosztizálható és az autizmus súlyosabb formája. Azonban ez a rendellenesség igen sokféle arcát mutathatja, hiszen enyhe esetben csak különcnek tűnik az ezzel élő személy, míg súlyosabb esetben az is előfordulhat, hogy a beteg egyáltalán nem kommunikál és akár más fogyatékosság is társulhat hozzá.
Az okokat illetően szeretnénk konkrétumokkal előállni, csakhogy még a tudomány sem tud erre pontos választ adni.
Az autizmus tünetei
A Kanner-szindróma már kicsi gyerekek esetében diagnosztizálható és az egyik legegyértelműbb jel az, ha a baba nem képes a környezetével kapcsolatot teremteni. Még az édesanyával sem. Azaz nem mosolyog vissza az anyára, nem keresi a tekintetét, egyes tárgyak iránt nagyon rajong, de megmutathatja magát a kommunikáció zavarában.
Az Asperger-szindrómával élők jobban elvegyülhetnek a társadalomban, mert általában jól beszélnek, még a szemkontaktust is úgy, ahogy tartani tudják. Inkább csak különcként kezeli őket a környezetük.
Mivel az autizmus súlyossága és megjelenése sokféle lehet és összetett betegség, ezért a diagnózis felállításához szakember szükséges. A gyanús jelek esetén érdemes gyermekpszichológust vagy gyermekorvost felkeresni.
Felnőtt autizmus – miben más?
Az autista felnőtt nem tudja magáról, hogy beteg, de az átlagostól eltérő viselkedése a környezetének feltűnik. Az autista felnőtteket kommunikációs problémáik miatt akár siketnek vagy külföldinek is gondolhatják idegenek. Ami még jellemző lehet a felnőtt autizmusra:
Maszkolás: a felnőtt autisták megtanulnak egy látszólag normális életet élni és szociális kapcsolatokat kiépíteni, fenntartani. Ez azt jelenti, hogy életük során megtanulják az autisztikus jegyeket elrejteni vagy elnyomni. Ennek köszönhetően azonban gyermekként nem is beazonosítható a probléma, csak kicsit másnak tűnik, mint a többi gyerek.
Izoláció: A felnőtt autizmussal élő személyeknek gyakran nehéz a barátkozás és a szerelmi kapcsolatok kialakítása, ezért gyakran magányosak és elzárkóznak a társadalomtól.
Munkahely: a több emberrel való együttműködés nagy nehézséget okozhat számukra, ugyanakkor bizonyos területeken remekül teljesíthetnek. Életük során azonban változhatnak és javulhatnak vagy épp romolhatnak készségeik.
Önálló élet: ugyan képesek az önálló életre, de bizonyos nehézségekkel küzdhetnek. Páldául nehezebben kezelhetik a pénzt és a teendők ellátása sem akadálymentes. Azonban képesek lehetnek felmérni saját igényeiket és preferenciájukat, valamint kontroll alatt tudják (valamennyire) tartani a saját életüket.
Késő diagnózis: a maszkolásnak vagy az enyhe tüneteknek köszönhetően sem az autista, sem a környezete nem ismerte fel a rendellenességet, ezért a diagnózist is csak későn kapják meg, így az esetleges kezeléshez is később jut. De még ilyen esetben is szükség lehet olyan megoldást találni, amely a felnőtt autista számára a jobb életminőséget adja.
Kutatás
Az autizmussal diagnosztizált felnőtteknél majdnem 3-szor nagyobb valószínűséggel számoltak be pszichiátriai betegségekről, mint a gyerekkorban diagnosztizált esetekben. A felnőtt autizmus esetében valószínűleg mást tapasztalnak az egyének, mint a gyerekek. Egy kutatásban 4657 autista felnőtt vett részt, közülük 2826 volt nő. 2210 résztvevő esetében azt állapították meg, hogy 21 évesen vagy később állapították meg náluk az autizmust és 2,7-szer nagyobb valószínűséggel számoltak be pszichés zavarokról (szorongás, étkezési zavar, hangulatingadozás), mint azok esetében, akiket még gyerekként annak diagnosztizáltak. Azt azonban nem tudni, hogy ez azért van, mert későn diagnosztizálták náluk az autizmust vagy azért, mert a gyermekkorban fel nem ismert autizmus következményei lettek a pszichés gondok. Vagyis nagyon fontos lenne a diagnózis időben történő felállítása, mert ha időben kap segítséget az autizmussal élő gyermek, akkor arra kap lehetőséget, hogy megértse magát, kapcsolatokat tudjon kiépíteni, javulhasson kommunikáció terén és minimalizálhatóvá váljon a mentális romlás.
