A „törött szív” kifejezést legtöbben metaforaként használjuk – egy szakításra, veszteségre vagy érzelmi összeomlásra. Csakhogy az orvostudomány már régóta ismeri a valódi, fizikai formáját is: ez a törött szív szindróma, amely képes ugyanazokat a tüneteket produkálni, mint egy szívinfarktus.
A mellkasi szorítás, a légszomj és a szívritmuszavar ilyenkor nem képzelet szüleménye – és a legújabb kutatások szerint a felépülés kulcsa talán nem is a gyógyszerekben, hanem a testmozgásban rejlik.
Amikor az érzelmek szó szerint összetörik a szívet
A törött szív szindróma (vagy orvosi nevén takotsubo kardiomiopátia) általában erős érzelmi sokk után jelentkezik. Elég egy szakítás, egy közeli hozzátartozó halála vagy egy váratlan trauma – és a szív egyszerűen „feladja”. A bal kamra átmenetileg meggyengül, a pumpáló szerv alakja deformálódik, és a test úgy reagál, mintha infarktust szenvedett volna el.
A jó hír: a legtöbb esetben ez az állapot visszafordítható. A rossz hír: a felépülés lassú és lelki szempontból is rendkívül megterhelő.
Az új remény: mozgás és terápia
Egy friss kutatás szerint a rendszeres testmozgás – legyen az úszás, gyaloglás, kerékpározás vagy bármilyen aerob tevékenység – látványosan javíthatja a vért pumpáló szerv állapotát a szindrómán átesett betegek esetében. Azok, akik a hagyományos gyógyszeres kezelés mellett mozgásprogramon és kognitív viselkedésterápián is részt vettek, nemcsak fizikailag érezték jobban magukat, hanem a lelki egyensúlyuk is gyorsabban helyreállt.
A mozgás ugyanis nemcsak a testet gyógyítja: endorfint termel, csökkenti a stresszhormonokat és erősíti az idegrendszert. A test és a lélek így együtt regenerálódik – mintha az edzés minden egyes mozdulata újrahangolná a testet, lelket.
Több, mint terápia – újratanulni bízni
A törött szív szindrómát túlélők gyakran számolnak be arról, hogy az életük gyökeresen megváltozik. A testmozgás számukra nem csupán egészségügyi ajánlás, hanem az önbizalom visszaszerzésének eszköze. A rendszeresség, a mozdulatok ritmusa és a test erősödése fokozatosan visszaadja azt az érzést, amit a trauma elvett: a kontrollt.
És ez talán a legfontosabb – mert bár a „törött” szerv fizikailag gyógyulhat, a lélekhez idő kell. A mozgás pedig nemcsak segít ezt az időt átvészelni, hanem megtanít újra hinni abban, hogy – bármilyen törékeny is – képes újra dobogni.
A szív nem csak egy izom, hanem a test és a lélek közös nyelve. És néha a legjobb, amit tehetünk, hogy mozgásba hozzuk, szó szerint.
