Mintha egy megvalósuló film részleteinek lennénk tanúi. Hol halált osztó szárazság vagy épp a hasonlóan súlyos tornádók és egyéb természeti katasztrófák borzolják az emberiség kedélyeit.
Az éghajlatváltozás már nem a jövő rémképe – hanem a jelen valósága. Hőhullámok, aszályok, özönvízszerű esőzések, tűzvészek, tornádók, sőt, olyan helyeken is megjelenő áradások és árapály-jelenségek, ahol korábban elképzelhetetlen volt. És ha nem változtatunk a következő évtizedekben, mindez még súlyosabb formát ölthet.
A tudomány már régóta figyelmeztet: a globális hőmérséklet emelkedése nemcsak a jégtakarók olvadását, hanem az egész bolygó klímaegyensúlyának felborulását jelenti. Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) legfrissebb jelentése szerint, ha nem sikerül 1,5 °C alatt tartani a globális felmelegedést, akkor olyan szélsőséges időjárási minták válnak normává, amelyek ma még „extrémnek” számítanak.
Hol és mikor?
A következő 50 évben már nem az lesz a kérdés, hogy történik-e éghajlati katasztrófa, hanem az, hogy hol, mikor és milyen gyakran. A csapadékos régiókban özönvízszerű esőzések várhatók, míg más térségek – különösen Afrika, Dél-Európa és Dél-Ázsia – súlyos vízhiánnyal, többéves szárazsággal kell szembenézzenek. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdaság is átalakul: termőterületek válnak használhatatlanná, a globális élelmiszer-ellátás pedig kiszolgáltatottabb lesz, mint valaha.
És mi a helyzet a természeti katasztrófákkal? A melegedő óceánok miatt gyakoribbak lesznek az extrém viharok és cunamik – nem feltétlenül a földrengések, hanem a megnövekedett vízhőmérséklet és a tengerszint-emelkedés miatt. A trópusi ciklonok pusztítóbbak lehetnek, a tornádók pedig olyan földrajzi térségekbe is betörhetnek, ahol korábban nem volt jellemző az előfordulásuk – például Közép-Európába.
Ne fordíts hátat a problémának
Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a klímaváltozás „túl nagy probléma” ahhoz, hogy egyéni szinten változtathassunk rajta. De ez a hozzáállás önmagában is veszélyes. A változás mindig a tudatos döntésekkel kezdődik – például azzal, hogy milyen energiaforrást használunk, mit vásárlunk, hogyan közlekedünk vagy mennyi ételt pazarolunk el.
A kormányzati szinten hozott döntések – mint például a fosszilis energiahordozók kivezetése, a természetes ökoszisztémák védelme vagy a szén-dioxid-kibocsátás szabályozása – elengedhetetlenek, de ezekhez társulnia kell a társadalmi nyomásnak és egyéni felelősségvállalásnak is.
A következő 50 év sorsdöntő lesz. Még nem késő cselekedni, de az idő szorít. A döntés rajtunk áll: megpróbálunk együtt élni a természet rendjével – vagy továbbra is figyelmen kívül hagyjuk a figyelmeztetéseket, míg el nem söpör minket egy cunami vagy porig nem éget egy újabb rekordmeleg nyár.
