Milyen sokszor használjuk azt a kifejezést, hogy ránk tör a pánik, ha rádöbbenünk, hogy valamiben hibáztunk, megijedtünk valakitől vagy valamitől.
A pánik hirtelen tör rá az emberre, akárcsak a pánikroham. A rohamok időközönkét megkeserítik az ember életét. Ha a rohamszerűen fellépő heves szorongás egyre többször jelenik meg, valamint az újabb rohamtól való rettegés uralkodik el valaki felett, azt pánikbetegségnek nevezzük. Egyre többet hangoztatott betegség ez, amelynek aránya szerte a világban növekvő tendenciát mutat. A szorongás, a rossz közérzet ellenére sem mindenki ismeri fel, hogy ezek a kellemetlen tünetek a pánikbetegségé. Azt is kimutatták, hogy a szív- és érrendszeri, egyéb szervi megbetegedések egy részéért is a pánikbetegség felel. Az állandó szorongás a nők körében sokkal gyakoribb probléma, mint a férfiak esetében.
Keresik a magyarázatot
A pánikbetegség okára abszolút biztos választ még nem tudnak adni. Az egyik lehetséges válasz az a biológiai reakció, amelyben a noradrenalin a főszereplő. Ez az agyi vegyület arra hivatott, hogy az idegsejtek között üzeneteket közvetítsen. A noradrenalinban gazdagabb területek ingerlésekor pánik léphet fel. Azt is feltételezik, hogy genetikai oka is lehet a pánikroham megjelenésének.
A pszichológia szempontjából a szakemberek úgy vélik, hogy nagyon nagy jelentősége van annak, hogy az egyszer megélt pánikszerű állapotot hogyan éli meg és dolgozza fel a beteg. A kellemetlen, félelmetes tünetek megtapasztalása olyan nyomot hagyhat a személyben, mintha a halál torkában lenne. Ezeket a jeleket sokszor halálos betegségekkel azonosítja a beteg, ezért az egyszeri pánikroham után olyan szorongás lehet úrrá, amely folyamatos rettegésben tartja még akkor is, amikor semmi ok nincs rá. Ez az úgynevezett jósló szorongás megpecsételi az egyén életét, az állandó aggódás fogva tartja a pánikbeteget. A pánikbetegség okaként tehát említeni lehet a biológiai tényezőket, a genetikát, azonban nagy szerepet játszhat a támasz hiánya.
A tünetek
A pánikbetegség tünete többféle lehet. Szúrhat a mellkas, jellemző és félelmet keltő a légszomj. Már ekkor elkaphatja a beteget a halálfélelem. Az erős és gyors szívdobogás tapasztalása, a szédülés, az izzadás, a hidegrázás, a zsibbadó végtagok érzékelése is ijesztő. Eluralkodhat az ember felett a sírás, a félelem, a halálfélelem. Felléphet hányás, hasi fájdalom, hányinger is.
Az egyszer megélt, a fent említett tünetek tapasztalása pánikrosszulétet jelent. Ahhoz, hogy a pánikbetegséget, mint diagnózis kimondják az szükséges, hogy egy hónap alatt a pánikrohamok legalább négyszer megismétlődjenek. Ebben az esetben a szakembernek tudnia kell, hogy mi történt akkor, vagyis pontos és részletes anamnézist készít az eseményről. Feltétlenül meg kell ismerni azt, hogy a rohamot mi váltotta ki (külső tényező, szervi probléma pánikként való megélése). Orvosi vizsgálatokkal szükséges megállapítani, hogy áll-e tényleg szervi betegség az állapot mögött. Csak ezután kezdődhet a terápia. A gyógyszeres kezelés mellett segíthet a viselkedésterápia is, amely során a betegek megtanulják, hogyan lehet a szorongást kezelni.