A divat folyamatosan változik, de az elemek, a formák visszatérnek akár a régmúltból is. A fűző nemcsak a kosztümös filmek testet formáló darabja lehet, hiszen az alkalmi, különleges női viselet során találkozhatunk vele.
Börtönben a felsőtest
A fűző olyan drasztikus alakformáló megoldás volt, hogy a lányok és nők közérzetére és egészségére is negatív hatással volt. A túlságosan szoros viselet gyakran járt együtt légszomjjal, szédüléssel, ájulással. Ugyanakkor a fűző nemcsak a nők öltözködésére és testére jelentett hatást, hanem a nőként megélt szigorú szabálytartást és bezártságot is szimbolizálta.
Az extrém szoros viselet cseppet sem a kényelemről szólt, ennek ellenére a viktoriánus Angliában élte fénykorát. A darázsderék eszményét azonban már orvosok és reformerek is támadták, mondván, hogy komoly egészségügyi kockázattal jár – a belső szervek elmozdulása, torzulása, emésztési problémák – a szűk ruha viselése.
Egyre több női reformer szólalt fel a fűző ellen, akik a női elnyomás eszközét látták abban. Ezt a vitát az első világháború alatti időszak megoldotta, ugyanis a nők megjelentek a munkaerőpiacon, amely megkövetelte a lazább, kényelmesebb viseletet. A fűző létjogosultsága megszűnt és egyre inkább felváltották a derék nélküli, lazább női ruhák.
A vékony derék eszménye azonban később, az 1950-es években is megjelent, de a rég használt, kínzóeszköznek is minősülő merev és túlságosan szoros fűző helyett kényelmesebb alakformáló eszközöket alkalmaztak. A melltartó megjelenése még egy döfést jelentett a fűző számára. Időről-időre újraélesztik a fűző divatját, de már korántsem a női test bezárása érdekében, hanem pusztán a test némi alakítása érdekében.