Sok pár kipróbálja a nyitott kapcsolatot, de nem mindenkinél válik be hosszú távon. Három fő ok miatt sokan visszatérnek a monogámia biztonságához.
Az Egyesült Államokban nagyjából minden huszonötödik párkapcsolat konszenzusos non-monogám formában működik és ez az arány évről évre emelkedik. A nyitott kapcsolatok, a swingeréletmód vagy a poliamória ma már jóval kevésbé számít tabunak, mint akár egy évtizede. Mégis sok pár, miután kipróbálja a nyitott modellt, viszonylag rövid időn belül visszatér a kizárólagossághoz. Dr. Justin R. Garcia, a Kinsey Institute ügyvezető igazgatója szerint a 2000-es évek közepe óta látványosan nőtt az érdeklődés a nem monogám kapcsolati formák iránt. A gyakorlatban azonban sokan hamar rájönnek, hogy ez az életforma nem nekik való. A szakértő három fő okot emel ki.
1. Nem mindenki képes egyszerre több embert szeretni
Garcia szerint az egyik legfontosabb tényező az érzelmi és biológiai kapacitás kérdése. Úgy véli, a legtöbb ember egyszerűen nem rendelkezik azokkal a „biológiai eszközökkel”, amelyek lehetővé tennék, hogy párhuzamosan több mély érzelmi kötődést tartson fenn. Egy nyitott kapcsolat nem csupán több szexuális partner jelenlétét jelenti, hanem több érzelmi szál kezelését is. Ez jelentős mentális és érzelmi energiát igényel. A féltékenység, az összehasonlítás, az elhanyagoltság érzése könnyen felszínre kerülhet, még akkor is, ha az eredeti döntés közös és tudatos volt. Sokan ekkor szembesülnek azzal, hogy a kizárólagosság számukra nem korlátozás, hanem biztonság.
2. A nyitott kapcsolat több időt és kommunikációt követel
A második ok prózaibb, de legalább ilyen fontos: a non-monogám kapcsolatok rendkívül intenzív kommunikációt igényelnek. Egy poliamor rendszerben – ahol több ember alkot kapcsolati hálót – folyamatos egyeztetésre van szükség. Ki érzi magát háttérbe szorítva? Kinek van több testi közelségre szüksége? Ki szeretne több minőségi időt? Milyen állapotban van az egyes kapcsolatok dinamikája? Garcia szerint még az alkalmi, lazább poliamor találkozások is komoly tárgyalást és határhúzást igényelnek. A félreértések gyorsan konfliktussá válhatnak, ha nincs állandó, őszinte párbeszéd. Sok pár számára ez a folyamatos egyeztetés kimerítővé válik, és végül rájönnek: a monogám struktúra egyszerűbb és kezelhetőbb számukra.
3. A nyitás nem oldja meg a meglévő problémákat
A harmadik ok talán a legtanulságosabb. Számos pár azért dönt a kapcsolat megnyitása mellett, mert úgy gondolják, a szexuális felfedezés vagy az új élmények segíthetnek megoldani a köztük lévő feszültségeket. Garcia szerint azonban a valóság ennek gyakran az ellenkezője. A mismatched libidó, a féltékenység, az unalom vagy a kommunikációs nehézségek nem tűnnek el attól, hogy új szereplők jelennek meg a rendszerben. Sőt, a problémák sokszor felerősödnek. A nyitott kapcsolat nem javítómechanizmus, hanem egy új struktúra, amely csak akkor működik, ha az alapkapcsolat stabil.
Nem mindenkinek való, de van, akinek igen
A szakértő hangsúlyozza, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a konszenzusos non-monogámia működésképtelen lenne. Sok ember számára kifejezetten jól működő modell, amelyben őszinte kommunikáció és tudatos határkezelés mellett harmonikus kapcsolatok épülnek. A kérdés inkább az, hogy ki milyen érzelmi, időbeli és kommunikációs kapacitással rendelkezik. A nyitott kapcsolat nem trend vagy menekülőút, hanem tudatos döntés, amely komoly önismeretet és érettséget kíván. Sok pár végül azért tér vissza a monogámiához, mert rájön: számukra a kizárólagosság nem korlátozás, hanem a stabilitás egyik alapköve.