A női anatómia egyik legérzékenyebb és legfontosabb része a csikló. Ez a kis szerv rendkívül gazdag idegvégződésekben és kulcsszerepet játszik a szexuális izgalomban és a gyönyör érzésében.
A női szexualitásról évszázadokon át hiányos, sokszor téves elképzelések éltek a köztudatban. Az egyik legnagyobb félreértés a csikló szerepéhez kapcsolódik, amelyet sokáig jelentéktelen részletként kezeltek, holott anatómiai és idegrendszeri szempontból a női szexuális élmény központi szerve. A klitorisz nem egy apró pont, hanem egy összetett, kiterjedt szerv. A kívülről látható része csupán a felszín: belső szerkezete jóval nagyobb, a szeméremtest belsejében ágazik szét, és szoros kapcsolatban áll a hüvelyfalakkal is. Ez a felépítés magyarázza, miért reagál ilyen intenzíven az érintésre, és miért játszik kulcsszerepet a szexuális izgalom kialakulásában.
Kicsi szerv, nagy tudás
Idegvégződések tízezrei futnak össze ebben a szervben, jóval több, mint a női test bármely más pontján. Ez az idegi sűrűség teszi a klitoriszt rendkívül érzékennyé, és ez az oka annak is, hogy a női orgazmus döntő többsége közvetlen vagy közvetett csiklóingerléshez kapcsolódik. A szexuális izgalom során a csikló vérbőséggel reagál, megduzzad, és aktívan kommunikál az aggyal, ez indítja el az öröm fiziológiai folyamatát. Fontos megérteni, hogy a hüvelyi élvezet és a csikló működése nem egymást kizáró jelenségek. A kettő anatómiailag és funkcionálisan is összefügg. Sok nő esetében a hüvelyi ingerlés során is a csikló belső részei aktiválódnak, még akkor is, ha ez nem tudatosul. Ez a felismerés segít lebontani azt a tévhitet, hogy a női szexualitásnak egyetlen helyes módja lenne.
A csikló szerepének pontos ismerete nemcsak az öröm szempontjából fontos, hanem a női testhez való viszony miatt is. Amikor a szexualitás nem elvárások, hanem anatómiai és érzelmi realitások mentén értelmeződik, az felszabadító hatással van az önismeretre és az intimitásra egyaránt. A női öröm nem titok és nem kivétel, hanem biológiai adottság.