A nők libidója máshogyan működik, mint a férfiaké, és bár egyénenként változhat, a tanulmányok egy igen fontos kérdésre találták meg a választ, jelesül arra, hogy mi nők mikor vagyunk a libidónk csúcsán!
Köztudott, hogy a férfiak fiatalon vannak a szexuális csúcspontjukon, de a nők libidója már nem ilyen egyszerű kérdés. Bár a férfiaknak sem kell könyörögni szexért, hiszen idősen, akár hetven felett is éppolyan aktívak és kielégítőek lehetnek egy nő számára, de igényeik sokkalta kiszámíthatóbbak, mint a nők esetében.
A nők libidója – Így változunk az évek során
Ahogy a fiúknál, a lányoknál is tizenévesen kezdenek el bekapcsolni a hormonok, ám nálunk egészen másképp működik, mint az erősebbnek mondott nem képviselőinél. Bennünket nem elsősorban testi vágyak hajtanak, hanem a kíváncsiság és az, amit magunk körül látunk, jelesül az, hogy egyre több kortásunk ,,csinálja” a környezetünkben. Nőként azonban sokkalta később érjük el a szexuális csúcspontunkat, mint a férfiak.
Mint kiderült, a nők a harmincas éveikben érik el a szexualitásuk csúcspontját, és ami meglepő, hogy a vágy a kutatások szerint az ötvenes éveikben tovább emelkedhet!
A csúcspontok csúcspontja természetesen akkor van, amikor a hormonok, így a tesztoszteron és az ösztrogén szintje a legmagasabb a testben, ami nők esetében korántsem tinédzserkorban jön el, sőt! Arról nem is beszélve, hogy nincs megkönnyítve a nők élete, hiszen a húszas éveikben gyakorta tapasztalhatják az úgynevezett orgazmusszakadék nevű jelenséget, melynek során a férfi minden alkalommal orgazmushoz jut szex során, a nő viszont sokszor hoppon marad. A húszas éveikben a hormongőzös férfiak ráadásul hajlamosabbak arra, hogy csak a saját kielégülésükkel foglalkozzanak, ráadásul a fiatal nők maguk sem tudják feltétlenül, hogy mi juttatja fel őket a csúcsra.
Az idő nekünk dolgozik!
Jó hír, hogy az idő a mi oldalunkon áll, ugyanis nemcsak a hormonok tesznek arról, hogy idősödve jobban kívánjuk a szexet, hanem a tapasztalataink is. Ténylegesen olyanok vagyunk, mint a jó bor: idővel érünk meg dolgokra, így sok esetben a szexre is. Arról nem is beszélve, hogy míg fiatalon könnyedén kötünk kompromisszumot, erre később nehezebben vesszük rá magunkat, így sokkal fontosabb lesz az, hogy nekünk mi a jó, mint az, hogy hosszabb távon elviseljük, hogy nem vagyunk kielégítve. Ez nem jelenti azt, hogy idősebb nőként önzőek volnánk, hiszen nem erről van szó, ám ekkor nem magunkat soroljuk az utolsó helyre, és kevésbé hódolunk be csak azért, hogy a másikat boldoggá tegyük, magunkat boldoggá téve ezáltal.
S hogy miért fontosak a szexben a hormonok? Azért, mert ők egyfajta színfalak mögötti munkások: mindig ott vannak, de nem látjuk őket, mert a történet nem róluk szól, de nélkülük semmi nem működne!
Képesek arra, hogy fenntartsák az energiánkat, hogy kiegyensúlyozzák az érzéseinket, arra, hogy rendben tartsák a menstruációnkat, és a test harmóniája is az ő felelősségük – persze a miénken túl, hiszen a saját és hormonjaink egészségéért mi is sokat tudunk tenni, ha nem is mindent.
Fontos hát, hogy vigyázzunk magunkra és egészségesen éljünk, annál is inkább, mert míg a húszas éveinkben ébredezik a libidónk, és a harmincas éveinkben csúcsra tör, a negyvenes éveinkben sem kell lemondani magunkról, sőt! Bár ekkor bekövetkezik a perimenopauza, ez nem befolyásolja a szexuális magabiztosságunkat, sőt! Ötven felé és felett ez különösen így van, hiszen nem kell stresszelni egy esetleges nem várt terhesség miatt. Bár az ötvenes éveinkre az ösztrogén csökkenése miatt a libidó is meginoghat, ez nem általános, és sok nő ekkor érzi magát a legmagabiztosabbnak élete során. Nem kizárt tehát, hogy a szex is ötven után lesz a legjobb, hiszen még bőven beleférnek újdonságok és tapasztalások az életbe.
Ne aggódjunk hát, ha huszonévesen azt hisszük, ennyi csupán a szex, hiszen az élet még csak most kezdődik!
Nyitókép forrása: Unsplash