A szerelem már régen nem korfüggő. Egyre több nő dönt úgy, hogy fiatalabb férfival kezd kapcsolatot, és ezzel nemcsak a saját boldogságát választja, hanem egy régi társadalmi sémát is újraír.
Az, ami korábban tabunak vagy furcsaságnak számított, ma a felszabadultság és az önazonosság egyik leglátványosabb jele lett.
Az elmúlt évtizedben a nők élete látványosan átalakult: önállóbbak, magabiztosabbak, és egyre kevésbé határozzák meg őket a hagyományos szerepelvárások. Már nem kell „jó partit” találniuk, hiszen ők maguk azok. A fiatalabb férfival való kapcsolat sokszor nemcsak friss energiát, hanem egyenrangú dinamikát is hoz. Ezek a férfiak kevésbé hordozzák magukban a múlt patriarchális beidegződéseit, és nyitottabban viszonyulnak az érzelmi közelséghez, az empátiához és a közös fejlődéshez.
Az életkor csak egy szám
A szerelem ilyen formája gyakran az újfajta női identitás tükre: nem az anyaszerep, nem a gondoskodás, hanem az önmegvalósítás és a kölcsönös inspiráció kerül a középpontba. Egy fiatalabb férfi mellett sok nő úgy érzi, újra felfedezheti a spontaneitást, a könnyedséget és azt, hogy nem kell mindent „túlkomolyan” venni.
Természetesen ez a dinamika nem mentes a kihívásoktól. A korkülönbség miatti eltérő életfázis, a környezet ítélete vagy az érzelmi érettség különbsége olykor nehézséget okozhat. Mégis, az a tény, hogy a nők egyre bátrabban választanak szívük szerint, azt mutatja: a társadalmi normák végre lazulnak.
A fiatalabb férfi már nem „botrány”, hanem választás – olyan döntés, ami a szabadságról, a nyitottságról és arról szól, hogy a szerelem nem korhoz, hanem kapcsolódáshoz kötött. És talán ez az, ami igazán rendben van.