Nyáron nemcsak az esküvők, hanem az eljegyzések is gyakoriak, hiszen mi romantikusabb van annál, mint amikor életünk párja letérdel a naplementében, hogy feltegye a nagy kérdést? Ha ez nem történik meg, sokan csalódottan zárják a nyarat, és az őszi-téli időszaktól várják a csodát. Van értelme várni rá?
A kérdés rendkívül összetett, hiszen sok múlik azon, hogy hány évesek a pár tagjai, illetve azon is, hogy milyen életszakaszban vannak. Azokra, akik éppen elvégezték az egyetemet és egy-két éve alkotnak egy párt, még sok kaland vár, például az összeköltözés az első albérletben, a karrierépítés – így ez esetben talán nem indokolt a türelmetlenség a pár férfi tagja felé.
Jó kor, jókor
Egy amerikai online magazin tavaly év végén közzétett egy kutatási eredményt, mely szerint a pároknál 2-5 együtt töltött év után merül fel az esküvő gondolata, és a lánykérés után egy-másfél évvel az esküvő is megtörténik.
Egy olyan kapcsolat esetén, ahol a felek 25-30 év felettiek, és régebb óta együtt vannak, benne van a levegőben az esküvő gondolata: kinél így, kinél úgy. Míg a lány minden nap arról álmodozik, hogy talán ma jön el az idő, addig sok esetben a férfi sajnálkozva tekint a barátaira, akik ,,igába hajtják a fejüket”. Ekkor elérkezhet az ideje annak, hogy a menyasszony-jelölt utánajárjon a váratás okának.
Ilyen helyzetben félvén a választól, az ember lánya sokszor nem meri kideríteni, hogy szíve választottja miért késlekedik feltenni a kérdést, inkább újabb és újabb történeteket gyárt arról, hogy miért is nem mondhatja már ki az igent. ,,Biztos vár arra, hogy az édesanyja megtalálja a nagymama régi gyűrűjét!” ,,Biztos szeret, csak még nincs készen rá”. ,,Lehet, hogy nős, csak nem mondta el?” ,,Vagy nem is szeret?!” Ilyen, s ehhez hasonló kérdések járnak ilyenkor az ember fejében, mellyel hamar őrületbe kergetheti magát és környezetét is – mert természetesen minden barátnő tud a problémáról, csak maga az érintett nem.
A jó öreg kommunikáció
Amennyiben választ szeretnénk találni a kínzó kérdésre, nem úszhatjuk meg, hogy egy megfelelő alkalmat találjunk, és megkérdezzük, miért nem kérdez meg. Ennek kevés finom módja van. Lehet célozgatni, amiből párunk vagy ért, vagy nem, de talán a legegyszerűbb nekiszegezni a kérdést: mi lenne, ha összeházasodnánk?
Erre a férfi vagy mond valamit, vagy nem: mind a kettő válasz. A legjobb, ha őszintén, és higgadtan elmondjuk a vágyunkat, mert könnyen lehet, hogy új információval szolgálunk. Ha ez megtörténik, a másikon a sor: vagy azt mondja, amit hallani szeretnénk, és rövid időn belül megtörténik a lánykérés, vagy negatív választ ad – rosszabb esetben ködösít.
Meddig várjak, ha nem akarja megkérni a kezem?
Amennyiben a beszélgetés után fél-egy évvel továbbra sem kötötték be a fejünket, érdemes elgondolkoznunk a következő lépésen, és feltenni magunknak pár kérdést: ,,Szeretem annyira, hogy vele maradjak?”; ,,Elég nekem a barátnő státusz?”; ,,Elég fontos vagyok neki, ha ezt nem akarja megtenni értem?”
A válaszokat csak mi dönthetjük el, és azt is, hogy meghozunk-e olyan kompromisszumot a kapcsolatért, amitől nem vagyunk teljesen boldogok.
Egy dolog azonban biztos: a férfi, ha szeret, akkor is elvesz feleségül, ha a frigy nem miatta jön létre, hanem miattad.