A háztartási feladatok és a mindennapi szervezési terhek egyenlőtlen elosztása régóta okoz feszültséget a párkapcsolatokban.
Az utóbbi években azonban egy új kifejezés került előtérbe: „fegyverként használt tehetetlenség”. Ez azt jelenti, amikor valaki a kapcsolatában szándékosan mutatja magát ügyetlennek vagy alkalmatlannak bizonyos feladatok elvégzésére, hogy végül a másik fél vállalja át helyette a munkát.
Amikor a „nem tudom, hogyan kell” nem kifogás, hanem taktika
Sok nő számol be arról, hogy partnere következetesen hárítja a házimunkát azzal, hogy „nem tudja, hogyan kell jól csinálni”. Hiába kap részletes útmutatót vagy konkrét feladatlistát, a végeredmény mindig az, hogy a másik fél veszi át az irányítást. Ez nemcsak gyakorlati terhet jelent, hanem érzelmi súlyt is: az illető úgy érzi, nincs valódi társa, inkább egy újabb „gyermeke”, akiről gondoskodnia kell.
Miért különösen romboló?
Ez a fajta viselkedés lassan, szinte láthatatlanul ássa alá a kapcsolatot.
- Egyenlőtlenséget teremt: az egyik fél túlterhelt, míg a másik „kibújik” a feladatok alól.
- Frusztrációt okoz: aki viszi a hátán a mindennapi terheket, idővel kimerül és dühössé válik.
- Bizalmat rombol: ha a másik fél állandóan kibújik a felelősség alól, elvész az érzés, hogy valóban partnerre lehet számítani.
A láthatatlan munka terhe
A helyzet súlyát sokan nem a konkrét házimunkában érzik meg, hanem az úgynevezett „láthatatlan munkában”: a bevásárlólista fejben tartásában, a gyerekprogramok szervezésében, a családi élet koordinálásában. Amikor ez teljes egészében az egyik fél vállát nyomja, az érzelmileg is rendkívül megterhelő.
Mit lehet tenni?
A szakemberek szerint a kulcs a nyílt kommunikáció és a konkrét példák megfogalmazása. Nem elég annyit mondani, hogy „nem segítesz”, hanem világosan jelezni kell: „Amikor rám hárul minden, kimerülök, és elveszítem az erőmet a kapcsolatban is.”
Ha a másik fél hajlandó tanulni és felelősséget vállalni, a helyzet javítható. Ha viszont a „tehetetlenség” tudatos taktika, és hosszú távon sem változik, sok kapcsolat végül szakítással vagy válással zárul.
A „fegyverként használt tehetetlenség” elsőre ártatlan kifogásnak tűnhet, de valójában lassan mérgezi a kapcsolatot. Az egyenrangúság és a kölcsönös felelősségvállalás nélkül nincs tartós párkapcsolat – hiszen a szeretet mellett a közös munka és a valódi partnerség is alapja minden erős köteléknek.