A vitatkozás egy párkapcsolat velejárója, amivel a párok még töltekezhetnek is, ha ezen keresztül igyekeznek megérteni egymást.
Nincs az a kapcsolat, ahol a partnerek között soha ne akadna nézeteltérés. Ugyanis hiába hangolódunk a lehető legjobban egymásra, vannak dolgok, amiket máshogy gondolunk és ezzel az égvilágon semmilyen probléma nincs. Persze egy veszekedés során átélni az elfojtott indulatokat, agressziót senkinek nem kellemes, meg kell tehát tanulni, hogyan lehet építően vitatkozni.
Szakítás lehet a vége
– Ha nem merjük kimondani az érzéseinket, a vágyainkat, akkor előbb-utóbb falak emelkednek közöttünk, aminek fokozatos eltávolodás és végül szakítás vagy válás is lehet a vége. Egyszóval igen súlyos következménye van annak, ha valaki nem meri vállalni önmagát a másik előtt, ha nem mer vele adott esetben konfrontálódni. A konfliktusok jó része ugyanis nem azért pusztító, mert van, mert létrejön, hanem azért, mert nem oldódik fel. Egy párkapcsolat nem attól jó, hogy soha nincs benne vita, ne adj isten veszekedés, hanem attól, hogy a felek képesek meghallgatni, megérteni a másik szempontjait, jól veszekedni, egy olyan forgatókönyvvel rendelkeznek, aminek a végén mindketten győztesnek érezhetik magukat, és nem azért, mert az lett vagy lesz a konfliktus vége, amihez az egyikük ragaszkodott, hanem azért, mert kölcsönösen átérzik, mi zajlott le a másikban – mondja Rist Lilla család- és párterapeuta.
Önszeretet és a másik elfogadása
A jó vitatkozáshoz azonban nem elég, hogy elhatározzuk magunkban, ez most egy építő vita lesz. Hiszen az indulatok hamar elszabadulnak, a véleménykülönbségek hamar elfajulhatnak, innen pedig már csak egy lépés a parttalan vita, ahol csak az lebeg a résztvevők szeme előtt, hogy ki lesz a győztes a végén, kinek sikerül legyűrni a másikat. Egy párkapcsolat azonban nem egy boxmérkőzés, ahol a végén a bíró az egyik kezet a magasba emeli győztesként. A katarzis itt nyilvánvalóan elmarad, és csak az üresség marad utána. Először tehát magunkban kell átalakítanunk a hozzáállásunkat. Az építő vitának a szakember szerint két feltétele van: az önelfogadás, önszeretet és a másik tisztelete, elfogadása. – Anélkül, hogy belátnánk, a másik szükségszerűen más, mert máshonnan, másféle családból jött, másféle értékekkel, tapasztalatokkal, és testi-lelki adottságokkal. De legalább ennyire kell hozzá az is, hogy merjük vállalni önmagunkat, mert szeretjük és tiszteljük magunkat annyira, hogy fontosnak tartjuk képviselni a saját értékeinket. Az önmagunk iránti érzett szeretet és tisztelet kialakítása is nagy belső munkát igényel azok számára, akik ezt nem hozzák magától értetődő természetességgel a gyerekkorukból, vagyis ez sem fog villámcsapásszerűen bekövetkezni. De sokat fejlődhet egy párterápiás folyamat alatt, amiben a felek lassan, egymást kölcsönösen támogatva és erősítve változhatnak – tette hozzá a terapeuta.
Borítókép forrása: Pixabay