A házasságkötés évszázadok óta egy érzelmi, gazdasági és jogi, véd- és dacszövetség (kellene, hogy legyen), de sajnos olykor a társadalmi elvárások egyik legfőbb színtere is. Sokak szerint az a „normális” vagy éppen „illendő”, ha a nő egész egyszerűen a „boldogító igen”-nel együtt a régi önmagának is búcsút int és a nászharang megcsendülése után már egy új emberként, pl. „Kovács Miklósné”-ként lép ki a nagyvilágba, aki innentől kezdve férje árnyékába burkolózva éli majd tovább élete eljövendő napjait….
Az egykoron Zsófiként, vagy Flóraként ismert hölgy innentől kezdve akárhányszor repülőjegyet foglal, személyi igazolványt csináltat, vagy éppen bemutatkozik egy ismeretlen embernek valójában mindig kellemetlen helyzetbe sodorja saját magát és az újdonsült ismerőseit, hiszen plusz energiát, odafigyelést és cikis szituációkat okoz újra és újra megtudakolni az illető keresztnevét azok után, hogy bemutatkozott, akkor meg pláne, ha valójában el sem árulta azt, hiszen jogilag már nincs is neki….
Akkor mindezek ellenére a házasodó nők közül miért veszik fel mégis annyian a férjük nevét, ha ez az elgondolás eleve kínos pillanatokra van ítélve?
Véleményem szerint azért, mert sok nő nem elég tudatos és nem gondol bele abba, milyen nehézségek várnak rá később. És az anyjuk is így csinálta, meg a nagyanyjuk is, akkor miért is kellene ezen a hagyományon éppen most változtatni? Meg hát mit szólna a szomszéd, ha az esküvő után is a régi nevén mutatkozna be az újdonsült ara!?
Magyarországon hosszú időn át természetesnek számított, hogy a nők férjük nevét felvéve, saját keresztnevükről lemondva éljenek tovább, az esküvőjük után. Ez a norma pedig a 20. század végéig szinte megkérdőjelezhetetlen volt és olyannyira beépült a köztudatba, hogy sok nő magától értetődőnek tekintette, és nem is kérdőjelezte meg annak következményeit. Egyesek számára ez a stabilitást és a család összetartozását jelentette, míg másoknak az egyéni identitás elvesztését.
A 21. században szerencsére egyre több nő dönt úgy, hogy megőrzi saját nevét vagy kötőjellel egészíti ki férje nevével. A női szerepek átalakultak: ma már nem csupán feleségek és anyák, hanem sikeres karrierépítők, önálló személyiségek is lehetünk mi nők! A nevünk pedig identitásunk szerves része, ezért egyre több fiatal nő érzi úgy, hogy saját nevéről lemondani már nem szükséges kompromisszum. A névválasztás szabadsága pedig az egyenlőség egyik fontos jelképe lett...
