Sok gazdi találkozott már azzal a furcsa jelenséggel, hogy kutyája gondosan elrejti a jutalomfalatokat, csontokat vagy éppen a kedvenc játékait a kanapé alá, a párnák közé vagy a kert egy eldugott sarkába.
Bár elsőre különösnek tűnhet, a szakértők szerint ez a viselkedés teljesen természetes, és mélyen gyökerezik a kutyák ösztönvilágában.
Ősi ösztön
A viselkedés eredete egészen a vadonig vezethető vissza. A kutyák ősei, a farkasok nem mindig jutottak rendszeresen táplálékhoz, ezért a zsákmány egy részét elásták, hogy később is legyen mit enniük. Ez a túlélési stratégia a mai napig jelen van a háziasított kutyák viselkedésében, még akkor is, ha már nem fenyegeti őket az éhezés veszélye.
Nemcsak az étel kerülhet „biztonságba”. Sok négylábú a számára értékes játékokat is elrejti, mert ezek érzelmi szempontból fontos tárgyak számára. A rejtegetés ilyenkor nem félelemből fakad, hanem abból az ösztönös vágyból, hogy megőrizze azt, ami neki fontos. Egyes kutyák így fejezik ki, hogy birtokolni szeretnék a kedvenceiket, és biztosak akarnak lenni abban, hogy később is megtalálják őket.
A szakértők hangsúlyozzák, hogy ez a viselkedés önmagában nem utal problémára. Sőt, sok esetben kifejezetten egészséges, ösztönös reakcióról van szó. Gond akkor lehet, ha a rejtegetés kényszeressé válik, vagy ha a kutya agresszívan viselkedik, amikor valaki megközelíti az elrejtett tárgyakat. Ilyenkor előfordulhat, hogy stressz vagy szorongás áll a háttérben. A megoldás gyakran egyszerűbb, mint gondolnánk. Az ebek számára fontos a megfelelő mennyiségű mozgás és mentális kihívás. A közös játék, az interaktív feladatok és a rendszeres foglalkozás segíthet levezetni a felgyülemlett energiát, így a rejtegetés sem válik túlzóvá.