A velünk egy háztartásban élő állatok élete igazodik a miénkhez. Ha családtagként kezeljük őket, kezeljük azt okosan és felelősen.
Előtted van a vörös, túlsúlyos képregény főszereplője, Garfield? Az 1978. június 19-én először megmutatkozó lusta cica nem más, mint a képregényrajzoló, Jim Davis kedvence. Még a Guiness Rekordok könyvébe is bekerült, mint a legtöbb újságban szereplő képregény. Ezen túl animáció formájában is feldolgozták a túlsúlyos, kényelmes macska és barátai történetét. Nem véletlen tehát Garfield népszerűsége.
A kedves, megmosolyogtató történeten túl látva is egyre nagyobb probléma a macskáink elhízása. Nem kétséges, hogy ahol családtagként kezelik a bársonytalpú kedvenceket, ott jelen lehet az elkényeztetés bizonyos mértéke. Ha pedig nem okosan szeretjük őket, az az egészségükre is negatív hatással lehet. A túlsúly ugyanis nem hirtelen kialakuló állapot. A folyamatos túltáplálás, a mozgásszegény életmód következménye. A gondoskodás ugyanis nem a túltáplálást jelenti és nem a szeretet egyik kifejező eszközeként kell arra tekinteni. A nem megfelelő mennyiségű és tápanyagtartalmú etetés elhízáshoz vezet, amely önmagában súlyos követkeményekkel jár, de mindez az időskorral társulva növeli a kockázatokat.
Lehet erről sokat beszélni, de ha már az elhízással kell szembenézni, akkor tettekre van szükség. Fogyókúrát kell kilátásba helyezni. A macska szempontjából a legrosszabb, ha azzal kívánunk védekezni, hogy az állat itt van köztünk, él, semmi baja sincs, csak ducibb. Ez az önmagunknak való hazugság csak tovább súlyosbíthatja a cica állapotát.
Honnan tudjuk, hogy elhízott a macskánk?
Természetesen szemmel látható jelei vannak akkor, ha a túlsúly már nagyobb mértékű. Ám van, hogy csak testesebbnek mondanánk az állatot és ragaszkodunk ahhoz, hogy nem kövér. Nos, a normál testsúlyú macska esetében egy simogatás során a bordák kitapinthatóak. Ezzel szemben az elhízott cicáknál csak a bunda és a hús mélyére nyúlva érezhető a csont. Számszerűen a macskák nagyjából 4-5 kilósak (persze nem egy Main Coon fajta esetében), az e feletti érték tehát az elhízást mutatja. Ez a jelenség a lakásban tartott állatokra jellemző, hiszen a kijáró, vadászók megmozgatják magukat. Erre jóval kisebb az esélyük a négy fal között élőknek.
A felelős állattartás nemcsak az etetésből áll, márpedig sokan ezzel tudják le a macskatartást. Persze, etetni kell az állatokat, csak nem szabad túlzásba vinni. Akkor sem, ha már őrületbe kerget az állandó nyávogó kuncsorgásuk még néhány plusz falatért. Ahogyan az éheztetés állatkínzásnak minősül, úgy a túletetés, az abból következő túlsúly és a járulékos betegségekkel is halálra ítélhetjük cicánkat.
Túlsúly = Betegség = Fogyókúra
A táplálék megvonása nem megoldás. Gondoljunk csak bele a saját estünkbe. Ha fogyni szeretnénk, akkor módosítunk az étrenden, de a nagyon pici adagok fogyasztása olyan kínzó állapotot idéz elő, amelyet csak kis ideig tudunk tartani. Könnyen lehet, hogy a következő pillanatban falni kezdünk. Állataink esetében sem tehetünk így. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kifejezetten diétás tápok is kaphatóak már, amelyek alacsony kalóriát tartalmaznak. Tehát a jóllakottság érzés mellett kis kalória jut a macska szervezetébe. Forduljunk bátran állatorvoshoz annak érdekében, hogy a fogyás hatékony legyen. Ami nagyon fontos szabály fogyókúra esetén, hogy bármilyen jól működő önetető is van otthon, semmiképp nem szabad száraz eledelt kint hagyni az etetések között. Ahogy a gyerekek esetében is jól működik a napirend, úgy a macskáknál is be kell ezt vezetni és így pontosan tudni fogják, hogy mikor következik a következő adag. A gazditól elvárt a következetesség, vagyis az etetések előtt és után nem szabad plusz falatokat adni.
Határozzuk meg, hogy az étkezés hosszát, mondjuk maximum fél órában. Amennyiben addig nem fogyasztják el a kitett ételt, úgy el kell előlük venni. A másik véglet az, hogy szinte pillanatok alatt betermelik az adagot, majd ott sündörögnek az ember körül bízva, hogy megszánjuk őket. Ha ezt többször tapasztaljuk, akkor próbáljuk meg az adagokat kisebbekre osztani és fokozatosan odaadni.
Mindezeket állatorvosi tanácsok nélkül el lehet kezdeni, de ha semmi eredményt nem érünk el az állatnál, akkor érdemes felkeresni szakembert, hogy az egészség visszanyerése érdekében beinduljon a fogyás.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
