Van időd a gyermekedre? Legyen!

Hivatkozhatunk a sok feladatra, amely a munkahelyen és otthon vár ránk, de a legnagyobb hiba, amit gyermekeink ellen elkövethetünk az, ha nem szentelünk rájuk elég időt. Bárhogy is nézzük, az elhanyagolás egyik formája lehet. Ha az elhanyagolásról esik szó, akkor leginkább a személyes higiénia elmulasztását gondoljuk, pedig ugyanezt jelenti, ha érzelmileg történik meg. Komoly és mély sebek keletkezhetnek a gyermekben, amelyet egy életen át cipelhet magával. Nagyon sokszor az érzelmi elhanyagolás mértékét fel sem ismerjük magunk körül annak ellenére, hogy akár naponta átéli mellettünk csemeténk.

Nem minden a pénz. Hol maradnak a gyerekek?

Pénzből élünk és a létfenntartásunkhoz egyre több van ebből szükség. Ennek megfelelően hajtjuk, kergetjük és leginkább még több munkával érjük el. Lurkóink taníttatásából is igyekszünk a legtöbbet kihozni. Az iskola is költségekkel jár, de a mellette felmerülő külön foglalkozások, edzések, felkészítők, szakkörök is megdézsmálják a számlánk összegét. A pénzt kergetjük és az idő pedig csak pereg. A gyermekeink jó létéért küzdünk úgy, hogy időközben megfeledkezünk róluk. Faramuci helyzet. Nem azért, mert elfelejtettük, hogy ők vannak. Ellenkezőleg, pont azért küzdünk, hogy nekik jó legyen.

Azt mondják, hogy arra van időnk, amire szakítunk. Közhely? Az! Csakhogy igaz.

A világ felgyorsult, azonban NEMet lehetőségünk van mondani, mint ahogy arra is, hogy a napjaink egy részében mi döntsünk arról, hogy mit teszünk, mire fordítunk figyelmet. Azt mondják, hogy az átlagos szülők napi 7 percet (igen, hét darab perc) fordítanak arra, hogy lurkóikkal csevegjenek. Elképesztő, mert gondoljuk csak végig, hogy 7 percbe mi sűríthető bele? Ahhoz, hogy elmondják nekünk csemetéink, hogy aznap mit éltek át, mi volt a legjobb vagy a legrosszabb, milyenek voltak az egyes tanórák, a dolgozat, ilyen rövid időbe nem fér bele. Sok gyerkőc ezért leszűkíti a mondandóját: semmi, rossz, igen, nem. Egy-egy szóval letudják az egészet, mert bő lére ereszteni úgysem tudják.

Hogyan találj vissza a gyermekedhez?

Hatalmas felelősség van a kezünkben, hiszen a cél, hogy a társadalom számára értékes felnőttet adjunk ki. Ehhez nemcsak az anyagi jólét megteremtése szükséges, hanem az érzelmi töltet is, amellyel megalapozzuk mindezt. Kellő önismeret mellett saját magunk rájöhetünk arra, hogy túl sok időt fordítunk olyanra, amit akár mellőzni is lehetne. A rossz beidegződés, a megfelelni akarás miatt ragaszkodunk ahhoz. Ez mind időt vesz el gyermekeinktől. Ez a felismerés a kezdete annak, hogy ne rontsuk el utódaink gyermekkorát és egészségessé váljanak mellettünk. A felismerés után jöhet a cselekvés!

Tervezz!

Minden nap találni szükséges olyan időszakot, amikor legalább egy órát arra szánunk, hogy ténylegesen gyerkőceink közelében legyünk. Ne csak ott, hanem velük.

Beszélgetés

A közös beszélgetés megerősíti a kapcsolatot, oldja a feszültséget, a stresszt és ezáltal a szorongás is gyengülhet. Ráadásul ezzel azt éreztetjük, hogy fontos nekünk, érdekel az, ami vele történik. Hallgassuk meg!  Sőt, éljük bele magunkat a helyzetükbe azért, hogy hasznos tanácsokat adhassunk.

Technikamentesen

Ha érdemi időt szeretnénk gyermekeinkre szánni, annak adjuk meg a módját. Tiszteljük meg őket, hogy nem a telefont nyomkodjuk, ugyanakkor ez legyen elvárás feléjük is. Ahhoz, hogy egymásra tudjunk hangolódni, semmiféle technikára nincs szükség.

Párhuzamos program

Van, hogy túl sok az otthoni feladat, de akkor sem kell lemondani a csemetéinkkel való közös programról. Óvatosan belecsempészhetjük a házi munkákba a velük való beszélgetést úgy, hogy együtt végzünk el egy-egy tevékenységet.

A gyermekeinkről nagyon nagy hiba megfeledkezni, időt nem fordítani rájuk. Ugyanakkor az utódaink egészséges szellemi és lelki fejlődésében annak is nagy szerepe van, hogy tőlünk mit látnak. Csak a kiegyensúlyozott családban válhat a csemete is ugyanolyanná, ezért magunkról legalább akkora vétek megfeledkezni. Mikor foglalkoztál magaddal utoljára tudatosan?

Borítókép forrása: Pexels