Öröklünk, látunk, hallunk, tanulunk és folyamatosan fejlődünk. Vajon a családba születésünk sorrendje is befolyásolja a személyiségünket?
A párok családtervezés során általában több gyerkőc vállalásában gondolkodnak. Aki egykeként nőtt fel, talán éppen emiatt szeretne több gyerkőcöt, aki pedig tesók társaságában, ez lehet az indok. Még a babaprojekt előtt megfogadjuk maguknak, hogy bármennyi csemeténk is lesz, ugyanolyan mértékben fogjuk őket szeretni. Valóban így igyekszünk tenni, de vajon a gyermekeink is így érzik? Esetleg a szeretetünk kifejezése mellett befolyásoló az is, hogy hányadikként születik a családba?
Számít a születési sorrend?
A gyerekek személyiségének alakulásában a felmenőktől örökölt tulajdonságokat igyekszünk felkutatni és bizonyára találunk is egészen egyértelmű jeleket. Azonban a családi közeg, nevelés, a testvér jelenléte vagy hiánya mind meghatározza, hogy milyenné válunk. Vagyis a biológiai tulajdonságok mellett a környezeti tényezők együttesen formálnak minket. Ebbe pedig az is beletartozik, hogy egy gyerkőc hányadikként születik. A születési sorrend hatással van a személyiségfejlődésre és most azt is megtudhatjuk, hogyan befolyásolja a sorsokat. Ha nem is csak a testvérek határozzák meg a személyiséget, bizonyos viselkedést mégiscsak ők váltanak ki. De akkor mi van az egykékkel?
Egykék
Az egykeség lehet tudatos családtervezés eredménye, de a sors is alakíthatta így. Az biztos, hogy az a család, ahol csak egy gyermek van, ott több figyelem összpontosul rá, így nemcsak a fókusz, de a fegyelem is sokkal nagyobb mértékű a szülők felől. Az, hogy valaki egyedüli gyermekként nő fel egy családban, azt feltételezhetné, hogy önállótlan, alkalmazkodni és osztozkodásra nem képes. Mindez neveléstől is függ. Az egykeség jelenthet előnyt és hátrányt attól függően, hogyan képes megbirkózni ezzel. „Ellenfél” híján saját magával kell versengenie, így általában maximalisták felnőtt életükben.
Az első
A legelőször született gyerekek hasonlíthatnak az egykékhez. A figyelem rájuk összpontosul. Ők testesítik meg a szülők vágyát, amelyet a családtervezéskor megálmodtak. Gyermektársaság híján szüleik és más felnőttek társaságában nőnek fel, szocializálódnak. Ennek megfelelően tőlük tanulják az életet is. Az elsőszülött gyerekek is sok figyelmet kapnak a szülőktől, amelynek következménye, hogy általában jól teljesítenek az iskolában. Kutatások is azt bizonyítják, hogy az elsőként születettek intelligenciája magasabb és ez éppen a fent említettek eredménye. Mindez a figyelem addig van érvényben, amíg nem születik testvérük. Az elsőszülöttek traumáját a kistestvér jelenti. Az addig jellemzően rájuk irányuló figyelem módosul. Sok türelmet és energiát igényel a szülőktől az érzelmek rendezése. A magas intelligencia adhat sikert, de mögötte nincs mindig boldogság, ugyanis az elsőknek van a legtöbb magánéleti problémájuk.
A második
A második gyerkőc fogadásakor a szülők már tudják, hogy mire kell figyelni, mi fog történni velük, így sokkal felkészültebben és egyben lazábban is kezelik a gyermeknevelést. Ezt a habitust a második gyermekek is felveszik. Jól alkalmazkodnak, ugyanis a nagyobb testvérhez folyton igazodniuk szükséges. Ebből következik az, hogy kompromisszumokra képesek és szeretnék a családi békét fenntartani. Szociális készségeik is fejlettebbek. A nagyobb testvér példája van előttük, amelyet akár követhetnek is, de jellemzően inkább egészen más irányt választanak. Feléjük ugyanis már kevesebb elvárást támasztanak a szülők is, sokkal jobban hagyják érvényesülni őket. Ha a család a két gyermeknél megáll, akkor ez így is maradhat. Egy náluk is kisebb testvér születés azonban olyan érzést kelthet bennük, hogy csak úgy vannak. Figyelmen kívül, hiszen nem ők az elsők és nem is a legkisebbek, ezért ők a kevésbé kényeztetett gyerekek.
A harmadik
Ha a második gyerkőcnél már lazábban viselkedtek a szülők, akkor elképzelhető, hogy ez még inkább igaz a harmadik esetében. Már minden pedagógiai eszközt ismernek, alkalmaztak és ki is éltek, így a legkisebbnél már hagyják, hogy szabadon történjen (sok) minden. Ha nem esnek a ló túlsó oldalára és nem kényeztetik el a legkisebbet, akkor ezek a csemeték szabadnak érezhetik magukat, ugyanakkor ez keltheti bennük azt az érzést is, hogy ők nem is számítanak. A harmadikként született gyerekek sokkal könnyebben veszik az akadályokat, lazábbak, természetük is hasonló és éppen emiatt a felelősségvállalás nem az erősségük.
A személyiség fejlődésében szerepet játszó születési sorrend mégsem ad teljes képet egy-egy emberről, ugyanis mindegyik családban betöltött pozíciónak megvan a maga előnye és hátránya, amelyet egyénileg is alakítunk.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
